Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 68. szám

2004. szeptember 13.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

A kisebbségi kérdés mégsem csak belügy

Zúgolódik a Kárpát-medence. A magyarverések miatt.

A rendszerváltás óta először történt meg, hogy a vajdasági magyar politikai vezetők panasza meghallgatásra talált. Az EU-tag Magyarország politikai elitje nemes versengésben egy emberként állt ki a gátra. A védelmet a vajdasági magyaroknak követelésként jelent meg a nemzetközi politikai színtéren. Ilyen még nem történt. Kovács László az EU külügyminisz­tereknek is felvetette a magyarverések kérdését. Javasolta, hogy az EU nagykövetek készítse­nek jelentéseket Belgrádból. Szájer József – eddig példa nélkül álló – EU parlamenti szavazás érdekében tevékenykedik. 

A szerbiai politikai elit védekezik.

A magyarok Solanától kérnek segítséget! Ez a címe a legnagyobb példányszámú szerb napilap tudósításának, melyben Medgyessy Solanánál tett látogatását írja le. Solana neve vö­rös posztó a szerb átlagolvasó tudatában: egyenesen a NATO bombázások rémét, idézi fel. Gedei és Tabajdi internacionalizálja a vajdasági magyarok panaszait, s ezzel beavatkozik Szerbia belügyeibe. Ki gyújtogat a Vajdaságban? Előkészületek Vajdaság felosztására nem­zeti alapon?  Ilyen címek olvashatók a szerb napilapokban. De van cifrább is. Milosevic Szer­biai Szocialista Pártjának alelnöke szerint Németh Zsoltot a fülénél fogva kellett volna kive­zetni az országból.

Kostunica elutasítja a magyar kezdeményezést. S közben ő is Solanától kér segítséget. A többi között azért, hogy a magyarverések ne legyenek „túldimenzionálva”. Ezt teszi Dras­kovic külügyminiszter is.

A szerb álláspont szerint a magyar politikai akciók a nemzetközi politikai színtéren, beavatkozást jelentenek Szerbia belügyeibe. Kostunica határozottan fogalmaz: nincs ok a vaj­dasági magyarok kérdésének internacioanlizálására, mert ez csak árthat Szerbia és Magyaror­szág, különben jó viszonyának.

A szerb fél egyelőre nem fogja fel, pontosabban nem akarja elfogadni, hogy az EU-tag Magyarországnak joga és lehetősége is van a nemzetközi fellépésre.

 

Mi lesz most?

Meg kell mondani, amióta felerősödött a magyarországi tiltakozási hullám, sőt, volt olyan magyar politikus – Németh Zsolt – aki egyenesen a helyszínen, itt a Vajdaságban mondta el kifogásait, nincs hír újabb nemzeti alapú incidensekről.

Bizonyíték ez arra, hogy a szerb hatalom, ha akarja, útját tudja állni az atrocitásoknak. De arra is, hogy Szerbiában készülnek a nemzetközi megfigyelők látogatására. Így, ha azok – bizonyára nem holnap – megérkeznek, már egészen új helyzetről szerezhetnek tudomást. Mit mondhat a szerb fél? Egyrészt, hogy nem atrocitásokról van szó, hanem legfeljebb inciden­sekről. Másrészt, hogy az egész ügy már régen nem időszerű, hiszen mostanában már nincsenek magyarverések.

Hogy az ilyen megközelítés lehetséges, sőt szerb szempontból eredményes is lehet, kitűnik az igencsak tartózkodó Reuter-jelentésből is, amely nem az incidensek súlyával ma­gyarázza a magyar fellépést, hanem azzal, hogy a két nagy magyar párt a Fidesz – MPP és az MSZP valamiféle egyességet kötött. Csak, hogy ebben a témában ne legyen közöttük rivali­zálás.

Igaz, a Reuter hozzáteszi: a szerb tisztségviselők magánbeszélgetésekben elismerik, hogy voltak „csúnya incidensek” is.

A vajdasági magyarok szempontjából feltehető a kérdés, mi lesz azután, ha lecseng a nagy politikai kampány? Nem kezdődik-e minden előröl?

Persze szükség van mindarra, amit a magyar politikai elit eddig megtett. Nemcsak az atrocitások látszanak megszűnni, de kétségkívül nőtt a magyarok tekintélye a Vajdaságban. A szerbek nem szeretik őket jobban, de megtapasztalhatták, hogy most egy másmilyen Ma­gyarország áll a kisebbségiek mögött. S ez mindenképpen nagy eredmény.

Most azonban arra lenne szükség, hogy a nem kívánt nemzetközi érdeklődést mi ma­gyarok a saját hasznunkra kamatoztassuk.

 

Bemutatni, mit akar a magyar nemzet

A Reuter valószínűleg nem téved, amikor a nagy pártok közötti kiegyezésről beszél. Az is pontos megállapítása lehet, hogy az Orbán kormány a kisebbségeihez való viszonnyal megkeserítette az életét nemcsak az MSZP-nek, hanem a környező országoknak is. Európából nézve ez lehet, hogy „rendbontó” magatartás, ami lehet akár idegesítő is, magyar szempontból azonban mindez reménykeltő.

A határmódosítás nélküli nemzeti integráció immár visszafordíthatatlannak látszó fo­lyamata, amelyet a gyakorlatban a Fidesz indított el, láthatóan megerősíti a nemzeti oldalt. Olyannyira, hogy most már a nemzeti érdek mentén lehet esély a legmélyebb ellentétek elsi­mítására.

Lehet, hogy a Reuternek majd ez sem tetszik, most mégis lépni kellene. Arra lenne szükség, hogy az EU-tag Magyarország legalább a Vajdaság vonatkozásában politikailag jól érzékelhetően felmutassa, miben vár támogatást a többi tagállamtól?

Szerbiának kétoldalú tárgyalásokon kellene világossá tenni, hogy eljött az idő egy új típusú viszonyrendszer kiépítésére, a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére. Nemcsak a tényleges autonómia és a részarányos képviselet intézményének be­vezetéséről van szó, hanem arról is, hogy Magyarország aktívabb szerepet vállaljon a koszo­vói rendezésben.

Ez utóbbinak, miután az EU engedélyezte Szerbiának és Montenegrónak, hogy külön utakon haladjanak Európába, nincs akadálya.

De, ami a legfontosabb: ki kellene használni azt, hogy a magyarveréssel kapcsolatos kampány – egy pillanatra mindenképpen – érdeklődést keltett a nemzetközi politikai színté­ren. Ha a szerb kormány a magyarverések lecsillapításával előbb-utóbb ki is fogja a szelet a magyar diplomácia vitorlájából, a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetének ren­dezéséért további széleskörű politikai aktivitásra lenne szükség. Most kellene bevezetni a nemzetközi politikai színtérre a vajdasági magyarság autonómiaköveteléseit. Nem úgy általá­ban, hanem egy konkrét modell formájában. Most talán ez is sikerülhet.

 

Spidla: Európa alábecsüli Szerbia-politikáját

Nem lenne jó, ha a vajdasági magyarok ügye csak úgy „lecsengne” az európai politikai színtéren. Mert van ellenszél is.

Vladimir Spidla cseh miniszterelnök, még a nyári kánikula idején a ČTK állami hírügynökségnek nyilatkozva más érdekek meglétéről tett tanúbizonyságot.

Csehország sürget az EU egységes Balkán-politikájának kialakítását.

Horvátország csatlakozási tárgyalásainak megkezdésekor újra kell értékelni az EU Szerbia iránti politikáját, és mielőbb közös Balkán koncepciót kell kialakítani, amelyben Szerbiának a jelenleginél sokkal nagyobb szerep dukál. Így Spidla.

Lám-lám a csehek már a Balkánban gondolkodnak. Nem, Spidla nem fogja sarkából kifordítani az EU-t, de nem akar kicsi sem lenni.

 

Dokumentumok:

Olvasóink leveleiből

 

Polgári körösök a magyarverésekről

Mi, az anyaország polgári körei, a nemzeti összefogás jegyében, szívvel – lélekkel tá­mogatjuk a KMKSZ által a beregszászi gimnázium magyar igazgatásáért folytatott küzdelmet (amely ma a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás megmaradásának jelképévé vált), amelynek háttere Kárpátalján is jól illeszkedik a határon túli magyarságot mesterségesen megosztani akaró (és az anyaországhoz hasonlóan, sajnos, egyenlőre sikeresen megosztó), a posztkom­munista hatalommal szövetkező erőkkel folytatott küzdelembe. Látjuk azt is, hogy a sikeres megosztottságban elsősorban nem a sokszor tájékozatlan és megtévesztett honfitársaink vét­kesek, hanem azok, akik a sokszor reménytelen, vagy megalázó gazdasági kényszerhelyzetü­ket, önös érdekeik érvényesítésére, könyörtelenül kihasználják.

 

Egyre növekvő számban vagyunk itthon is, akik úgy látjuk, hogy immár az utolsó utáni pillanatban a magyarság megmaradása a tét Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken egyaránt, ahol ma még jelentős számú tömbmagyarság, jelenleg Európa második legnagyobb kisebbsége él. Csak akkor van esélyünk a változásra, ha az anyaországban olyan politikusok kerülnek hatalomra, akik a nemzet megmaradását elsőrendű politikai hitvallásuk tárgyává teszik, s ezt nem csak vallják, hanem teszik is, amit kell. Ebben a kérdésben nincs több alkunak helye, túl hosszú ideig tartott a befogadó országok politikai köreinek megérté­sére igényt tartó várakozás. Cselekvés hiányában, néhány éven belül összezárulhat körülöt­tünk az Európai Unió meglévő állapotokat és jogtalanságokat konzerváló gyűrűje, s a ma élő generáció többé nem moshatja le magáról az elmaradt cselekvés felelősségét.

Éhn József

„Friss Szelek” polgári kör,

Budaörs, Magyarország

MB Budapest:

Tisztelt Elnök Úr!

Több esetről is tudok, amikor a szerb bandák már abszolút magyar többségű falvakba is bement verekedni, előre megfontolt céllal. A magyarok gyáván viselkedtek, simán elker­gethették volna a támadókat. Székelyföldön nyaraltam idén is, és székely barátaim is meg vannak döbbenve, náluk ilyen nem fordulhat elő, a románok félik és tisztelik is a székely bicskát.

Ha Önök nem tudnak legalább egy a többi magyar plusz, pl. horvát párttal közös tö­megtüntetést tartani, mondjuk Szabadkán, akkor folytatódnak a verések. Persze a hazaáruló magyar kormány is felelős, ez nyilvánvaló, de pszichikailag a dolog úgy néz ki, hogy aki hagyja magát, azt verik. Amikor Temerinben egy szerbet elvertek magyarok úgy két hónapja (és most a kérdés szempontjából mindegy, hogy bűnözői leszámolás volt-e vagy sem), egy időre, töredékére esett vissza a magyarellenes támadások száma.

Természetesen nem azt mondom, hogy most minden magyar menjen visszavágni, de ha nem mutatnak erőt, sosem lesz tisztelet. 

Budapest, 2004. augusztus 27.

 

Az MVSZ nyílt levele egyházi méltóságokhoz

 

S.E.R. Msgr. Jean-Claude Périsset apostoli nunciushoz, II. János Pál pápa romániai képviselő P.S. Msgr. Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspökhöz

Exc. és Ft. Dr. Jakubinyi György érsekhez

Msgr. Tamás József segédpüspökhöz

Exc. és Ft. Tempfli József megyéspüspökhöz

Exc. és Ft. Schönberger Jeno szatmári római katolikus püspökhöz

Exc. és Ft. Martin Roos temesvári római katolikus püspökhöz

I.P.S. Msgr. Dr. Ioan Robu római katolikus érsek-metropolitához

A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához

Dr. Seregély István egri érsek elnökhöz

 

Eminenciás Úr! Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Urak! Nagyméltóságú és Fő­tisztelendő Püspök Urak!

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának 2004. szeptember 11-én tartott közgyűlésén, a Pusztinai Szent István Egyesület elnöknője, Nyisztor Tinka a következőkről tudósított:

A pusztinai templom Szent István búcsús miséjén, 2004. szeptember 6-án 12,30-kor Paulet Onesti plébános igehirdetésében a helybéli, valamint a környékről összesereglett kö­zösséget lelkében súlyosan megalázta, lelkileg bántalmazta, mondván, hogy: a helybéli ma­gyar közösség, mint a Szent Istváni örökség részese, belső vallási meggyőződését sátáni mó­don nemzeti diverzióra használja, továbbá, azért sátánista, mert nyelvét, kultúráját ápolja és tovább akarja adni. Számunkra mindez azért is elfogadhatatlan, mert ez éppen az egyházi is­tentisztelet részeként hangzott el, mely minden esetben a lelki gondozás legbensőségesebb része kell legyen, és nem a megaláztatásé. A falu lakosai egyébként mindezt lelki terrorként értelmezték.

Kolozsvár, 2004. szeptember 11-én

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának Közgyűlése

Patrubány Miklós elnök

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.