Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 72. szám

2004. szeptember 22.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

                 

Csorba Béla:

A megsemmisítési terv ezúttal sem sikerült

A Kasza-párt megalakulásának napjaiban a VMSZ helyi elnöke a hallgatókhoz intézett rádióüzenetében pártja legfőbb hivatásának Temerinben Ágoston András szervezeté­nek megsemmisítését jelölte ki. Nem „legyőzését”, a demokratikus versenyben történő „fe­lülmúlását”, hanem megsemmisítését! Egy olyan célt fogalmazott meg pártja nevében, amely a demokratikus társadalmak politikai játékszabályai szerint nem csak szokatlan, de egyenesen szalonképtelen is, ugyanis a totalitárius diktatúrák szellemét idézi. Az ellenpártokat ugyanis kizárólag diktatorikus szándékokkal és rendszerekben szokás és lehet „megsemmisíteni”.

A fenti rádióüzenetet tekinthetnénk az árulkodó tudatalatti szokásos elszólásának is, ha a VMSZ mindezt propagandisztikus eszközökkel nem kísérelte volna meg átültetni a gyakorlatba. Az elmúlt években a pszichológiai hadviselés szinte minden fegyvernemét fel­vonultatták a VMDP ellen a közvélemény tudatos megtévesztésétől kezdve a rágalmazásig és a megalapozatlan vádakon alapuló feljelentésig. Sőt, Kasza beleegyezésével, netán utasítására 2002-ben még az akkori VMDP-s többségű temerini önkormányzatot is megbuktatták. (Egyébként később Óbecsén is némileg hasonlóan jártak el a másik magyar párthoz tartozó partnereikkel.) A VMSZ-t rettentően zavarta, hogy Észak-Bácskán kívül is van magyar élet, és van Döbrögi dölyfétől független magyar önkormányzás. Ennek ellenére Temerinben a VMSZ a VMDP elleni helyhatósági és helyi közösségi csatáiban rendre vereséget szenvedett. Vereséget szenvedett az idei szeptember 19-én is, bár közel sem olyan lesújtót, mint koráb­ban. A megsemmisítési terv tehát ezúttal sem sikerült, a minden eddiginél erőteljesebb rágal­mazási hadjárat csak kis mértékben érte el célját. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a választók egy részének magatartására hatással volt: sikerült körükben elhinteni a kételkedés magvát, amihez hozzájárult néhány VMDP-s képviselő meggondolatlan magatartása is. A helyi közös­ség elnökének például aligha kellett volna elfogadni az egyik kézimunkázó asszonycsoport talán jószándékú, de mindenképpen ügyetlen ajánlatát, hogy feleségestül az általuk font baldchin alatt vonuljon fel Illés-napján: ezzel csak arra adott alkalmat, hogy gúny tárgyává tegyék, és a helyi közösség kétségtelenül sikeres munkájáról tizedrangú kérdésekre irányítsák a közvélemény figyelmét. Hasonló mondható el a vállalkozók cementtartozásáról is, ahol a tények rosszindulatú kiforgatásával a VMSZ bolhából elefántot gyártva saját képviselőjének politikai felelősségét megpróbálta a VMDP-re hárítani.

A legsúlyosabb, politikai természetű, ám a személyiségi jogokba is becsületsértő módon belegázoló rágalmazás mégis az volt, amikor a kampány finisében a fekete propa­ganda eszközét is bevetve hamis információkat közöltek újságjuk címoldalán a csak az ő fan­táziátlan agyukban létező VMDP-s - radikális koalícióról és a hatalmi pozíciók általuk kreált elosztásáról. Mindezt pontos és gyors információkkal időben ellensúlyoztuk ugyan, de min­den rágalom közismert pszichológiai hatása az, hogy sohasem pusztul el teljesen nyomtalanul: a rágalmazók abból az ősi elvből indulnak ki, hogy az emberek egy része a többiekről kritika nélkül hajlamos bármiféle rosszat elhinni, azaz nem halt meg még az utolsó bolond.

A VMSZ-nek, noha elhintette a szavazópolgárok egy részében a kételkedés mag­vát, mégis csalódnia kellett: ettől a rétegtől ugyanis nem kapott szinte egyetlen szavazatot sem, ők ugyanis nem tudván dönteni a két magyar párt vitájában inkább a demokratákra sza­vaztak, 2-3 mandátummal ajándékozva meg a községünkben eddig periférikus jelentőségű, belgrádi székhelyű, mérsékelten nacionalista szerb pártot.

A VMSZ lejáratási kampánya példásan visszaütött. A jövőben immár nemcsak a VMDP-vel kell majd megküzdenie a magyar szavazatokért, de könnyen lehet, hogy a demok­ratákkal is. Vajon ezért érdemes volt heteken át mocskolódni?

 

Szalma József:

Labus vádol

Nem kenyerem a napi politika kommentálása. Ha azonban kruciális tévedésről van szó, néha nem állom meg szó nélkül. Különösen akkor, ha a vajdasági magyar kisebbség sor­sáról van szó. 

Labus (a G 17 nevű belgrádi szociálliberális párt elnöke), a szerbiai (korábbi és jelen­legi) kor­mány oszlopos tagja és kiváló közgazdász nyilatkozott az egyik belgrádi TV-nek. Nyilván nem függetlenül a választási intermezzótól. Nyilatkozatának arra a részére figyeltem fel, amely a vajdasági magyarságot ért incidensekre vonatkozott. Véleménye szerint ezeket a ma­gyar kormánypolitika okozta. Ezért ezeknek elhárítása szerinte mind Belgrád, mind Buda­pest közös ügye. A szöveg környezetben az húzódott meg, hogy éppen haladt volna előre a szerb gazdaságpolitika, amikor Magyarország kormánya állítólag hozzá járult a vajdasági ma­gyarokat ért atrocitások nemzetköziesítéséhez. Szerinte ez hozta fel az első választási körben a választók akaratának radikális vonal iránti hajlamát. Más szóval, Magyarországot vádolja a helyi és tartományi választási eredményekért, mely radikalizálódási tendenciát mutat. 

Nos, Labus, aki olyan kormányzatban vállalt szerepet, amelynek jelenlegi parlamenti koalíciójában a volt nacionálszocialisták mérsékeltebb változata is jelen van, azt hiszem, maga is tudja, hogy e nyilatkozatát ugyancsak eltúlozta. Ő is tudja, talán, hogy a vajdasági magyarokra továbbra is nyomásgyakorlás van. A kormányzat fűt-fát ígér itteni magyar szer­vezetekkel való tárgyalás során, majd anyaországi kormányzati, sőt köztársasági elnöki láto­gatások és komunikációk során. Ám az ígéretek csupán pusztába kiáltott szavak, az inciden­sek rendszeresen újra megjelennek. A szerbiai kormányzat vagy azt mondja erre, hogy ezek csupán sporadikus jellegűek, vagy azt, hogy nem tud hatni a rendőrségre, hogy ezeket a jelen­ségeket megelőzze. Gyakran felkéri a rendőrséget, hogy legyen szíves akadályozza meg ezen jelenségeket. Közben a rendőrség igyekszik. (Eddig még egyetlen egy tettest sem fogtak fü­lön. Emlékeztetünk, hogy az elmúlt egy év során voltak magyar sírgyalázások, falfirkák me­lyek kb. arról szóltak, hogy "magyarok kifelé", "megöljük a magyarokat", stb. ezen kívül több száz eset volt, amikor magyar fiatalokat vertek félholtra ismeretlen, szerbül beszélő tettesek. E jelenségek megfékezésének hiánya nyilván üzenet. Csakhogy nem így kell üzenni amennyi­ben az ország tényleg Európába tart. A radikalizálódás, vagy dimenzionált radikalizálódás is üzenetértékű. Lehet a  frusztrációkat a magyarokon levezetni. Ha ennek nemzetközi vonulta lesz, márpedig máris van, tekintettel az európai parlament döntésére (megfigyelők küldése az incidensek megakadályozása céljából), s amennyiben a helyzet további eszkalálódására sor kerülne s következményeként, esetleg a szankciók bevezetésére kerülne sor, ez nyilván a tol­vajok javára hajtaná a vizet, azok javára akik, mindig is szerettek a zavarosban halászni, ami­kor kontroll nélkül azt csinálhattak amit akartak, beleértve a kisebbség elüldözését is. Ezt már megismertük. Köszönjük, nem kérjük.

Nem tudjuk, mi lesz a második választói körben. Vajon az ún. szerbiai demokratikus erők összefognak-e. Ennek vannak gyenge jelei. Vajon hagyják-e ezek a magyarok további diszkriminációját? S ha nem győznek és ellenzéki oldalról kritizálnak? Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Azt látjuk, mire megy a "játék". Játszanak a tűzzel. 

Azt hiszem Labus tisztában van azzal, hogy országa üveglábakon áll. Azzal is, mert nyilatkozatában érintette, mi lesz, ha napokig, hónapokig, sőt ennél tovább nemzetközi megfigyelők kezdenek tárgyalni a vajdasági magyarság helyzetéről, hogyan alakul Szerbia gazdasági sorsa. És nemcsak gazdasági. 

Lehet, hogy Labus figyelmeztette a szerbiai szavazókat, térjenek észhez. Meglátjuk, észhez térnek-e.  

 

Dokumentum:

Kaslik Péter

1939-ben született Bókán. A gimnáziumot Nagybecskereken fejezte be. A belgrádi jogi egyetemen diplomázott 1962-ben.  1966. óta Kanadában él. Nyugalmazott tanár.  

Újabb keletű írásai, az Udvarhely Szék, Magyar Nemzet, Magyar Szemle, és a torontói Ma­gyar Életben jelentek meg. A „Huncor” kanadai Magyar Internet Folyóirat szerkesztője.    

 

Kaslik Péter:

Húsz év múlva (1.)

Magyarellenes támadások és a vajdasági magyar vezetők magatartása "Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről." írja Kosztolányi Dezső, talán azért is, mert szűkebb hazájá­ban, a mai Vajdaságban az újról mindig kiderül, hogy az új az mindig valami régi. A mai vaj­dasági magyar politikai vezetők közvetve, vagy közvetlenül, ma is “Jugoszlávia né­peinek és nemzetiségeinek egyenrangú közösségének, és békés együttélésének” a szellemében politizál­nak. Nem vesznek tudomást arról, hogy ez a „békés együttélés” a bácskai magyarel­lenes vé­rengzésekkel kezdődött, és a szrebrenicai haláltáborokban, és Bosznia, s Koszovó tömegsír­jaiban végződött.

 

„Nincsenek magyarellenes támadások a Vajdaságban”

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magyarellenes szerb atrocitásokért, a „magyarverése­kért” köz­vetlenül a szerb vezetőség a felelős, de a vajdasági magyar vezetők ingadozó maga­tartása is nagymértékben hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához. 2004. márciusában, és előtte is, a vajdasági magyar vezetők, még teljes egyetértésben azt bizonygatták, hogy a ma­gyarokat senki sem bántja, illetve, ha bántják őket, ezeknek a bántalmazásoknak “nincs ma­gyarellenes jellege.” Vagyis, Vajdaságban bántalmazzák a magyarokat, de ezeknek az atroci­tásoknak nincs magyarellenes jellege (?) 1

Az MTI 2004. március 24. jelentése szerint a vajdasági magyar vezetők tételesen úgy nyilat­koztak, hogy nem felel meg a valóságnak Mauerer Oszkár, az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) elnökének állításai, melyek szerint:

1. „A koszovói eseményeket követően Délvidék-szerte megszaporodtak a magyarelle­nes tá­madások.”

2. „A koszovói események által felszított hangulatban a Délvidéken élő szerbség in­dulatait az albánok helyett a magyarságon vezeti le."

Korhecz Tamás, vajdasági kisebbségügyi miniszter, válaszában megállapítja, hogy egy általa meghatározott szerb tüntetésen nem voltak magyarellenes atrocitások, és ennek alapján arra enged következtetni, hogy a magyarokat Vajdaságban más alkalommal sem bántalmaz­ták. „Felelősséggel merem állítani, hogy ezeknek a szélsőséges ellenreakcióknak és kilengé­seknek nem volt magyarellenes jellege." Józsa László, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke egyértelműen alátámasztja, Korhecz Tamás válaszát. Húzsvár László nagybecskereki római katolikus püspök, hangsúlyozottan cáfolja az Egyesült Magyar Ifjúság dokumentumá­ban idé­zet példa pontosságát. Húzsvár László válasza technikailag pontos, de a fent idézett két alap­vető kérdésre közvetve ő is nemmel válaszolt.

Meglehet, hogy az MTI túl szűken megfogalmazott kérdései megtévesztették a fenti vezető­ket, ami viszont a vajdasági magyar vezetők felkészületlenségére utal. A magyar sajtó anti­demokratikus, és sznob jellegére utal, hogy az „igazságról” mindig a vezetőket, és soha sem az elszenvedőket kérdezik.

 

Mégis vannak magyarellenes támadások a Vajdaságban

Alig hat hónapra a fenti elhárító nyilatkozatok elhangzása után Kasza József, a Vajda­sági Magyar Szövetség elnöke már arra kényszerül, hogy az amerikai magyar emberjogi szer­ve­zetek segítségét kérje az ügyben. Amikor pedig az amerikai kongresszus emberjogi bizott­sága napirendre tűzte, a vajdasági magyarok elleni szerb atrocitásokat, és a sajtó arról tudósít, hogy a vajdasági magyarok elleni atrocitások kérdése az Európai parlament elé kerül, Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke kijelenti, hogy Szerbiában azért burjánzik a naci­onalizmus, mert a szerb többségi társadalom súlyosan frusztrált az elmúlt másfél évtized ku­darcai miatt. Ezt az állítást Józsa László a fent említett MTI interjúban, még cáfolta. Sze­rinte, azonban meg kell értetni a szerb társadalommal, hogy a nemzet sorsáért nem a kisebb­ségek felelősek, s nem rajtuk kell revánsot venni, mert a problémák megoldása hosszú folya­mat, dőreség lenne gyors eredményeket várni. Vagyis: bántalmazzák ugyan a magyarokat ősi szü­lőföldjükön, de ezt a szerbek csak azért teszik, mert frusztráltak amiatt, hogy a NATO meg­akadályozta, a koszovói albánokat, és a boszniai muzulmánok kiirtásában.

Az igazságnak a meghatározó eleme az egyetemesség. Hogyan hangzana a fenti kije­lentés egy másik népcsoport elszenvedett sorsára vonatkoztatva? Megállja ezen ez az állítás a helyét más szereplőkkel, de azonos helyzetben? Hogyan hangzana ez a kijelentés, ha valaki ma azt állí­taná, hogy a nürnbergi bíróságnak Józsa László fenti érvelése alapján kellett volna döntenie? Továbbá: Hogyan, milyen elv alapján származhat az áldoztatnak kötelezettsége, az erőszakot elkövetőjével  szemben? Ahelyett, hogy az atrocitások azonnali, és feltétel nélküli megszün­tetését követelné, Józsa László az áldozatokra hárítja a felelősséget.  Hol vannak Józsa László képtelen érvelésinek a forrásai? Miért beszél így ez az ember?

(Folytatása következik.)

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.