Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 76. szám

2004. október 2.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

 

Gyurcsány Ferenc

Magyarország Miniszterelnöke

Budapest

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a saját nevemben jókívánságaimat fejezem ki miniszterelnökké történt megválasztása alkalmából. Az, hogy a magyarországi politikai szín­tér két legbefolyásosabb személyisége a fiatal nemzedékhez tartozik, jó fejlemény. Generá­ciós ellentétek nélkül az EU-tag Magyarország és a magyar nemzet EU-ban való elhelyezke­dését könnyebb lesz véghez vinni.

Mi, vajdasági magyarok azt várjuk Öntől, hogy kormánya, s az új külügyminiszter mi­hamarabb normalizálja a bennünket körülvevő, nacionalizmustól forrongó politikai légkört. Bízunk benne, hogy Somogyi miniszter úr, aki belülről ismeri a balkáni viszonyokat, áttörést tud elérni.

A véletlen úgy hozta, hogy tegnap, a budapesti szerb és montenegrói nagykövetséget érkezésemkor hagyták el az ORFK szakemberei. Janca nagykövet megmutatta az első emeleti helyszínt, a betört ablakokat. Üvegszilánkok az egész helyiségben…

Megnyugtató a gyors magyar, s a tartózkodó belg­rádi reagálás.

Sajnos a temerini és a topolyai világos nappal elkövetett magyarverések állandósítják körünkben a bizonytalanságot. A feszültség az ifjú nemzedékekben megjelenő új életérzésre vezethető vissza: a ma­gyarok „felfedezték”, hogy ők Trianon ellenére mégiscsak magyarok, a szerbek viszont veszély­ben érzik a trianoni zsákmányt.

Jó lenne, ha az EU-tag Magyarország kétoldalú tárgyalásokon szorgalmazná a vajda­sági magyarság lényegében nyílt és megoldatlan helyzetének demokratikus rendezését.

A vajdasági magyarságnak a közösségként való megmaradáshoz kettős állampolgár­ságra, tényleges magyar (perszonális) autonómiára és részarányos parlamenti képviseletre van szüksége.  A határmódosítás nélküli nemzeti integráció kiteljesedése a szerbek számára vilá­gossá teheti, hogy a Trianonban megszerzett területeken – ha egyre kisebb számban is – ott van a magyar nemzet egy része. Amelynek jó közérzete segítheti az Európa felé tartó szerb nemzet erőfeszítéseit.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A magyar (perszonális) autonómiával kapcsolatban ki kel­lene javítani mindazt, ami­ben a furfangos Djindjic túljárt a vajdasági magyar politikai elit készséges szárnya, sőt a ma­gyar diplomácia eszén is. A Djindjic idejében létrehozott kisebbségi testületek fölött im­már egy szerb főnök trónol és osztja nem a pénzt, hanem a politikai feladatokat. A kisebbségi tör­vény alapján létrehozott testületek funkciója ugyanis az, hogy közvetítsék a szerb nemzeti érdekeket a kisebbségi közösségek felé. Ezzel szemben a megvalósítandó magyar (perszo­nális) autonómia arra szolgálna, hogy feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyarság alapérdekeit elsősorban a szerb politikai színtéren. A magyar választói névjegyzékre épülő részarányos parlamenti kép­viselet követelése nemcsak igazságos, a nemzetközi tényezők által is preferált megoldás, hanem létrehozatala lehetővé teszi a kisebb­ségi közösségek többpárt­rendszeren alapuló belső demokráciáját is.

A kettős állampolgárságban VMDP a nemzet erősödésén túlmenően eszközt lát, amely tartósan hozzájárulhat Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtéséhez.

Abban a reményben, hogy a magyar kormány, s a magyar politikai elit egésze a Brüs­szelben és Strasbourgban tapasztalt összefogás szellemében viszik előre az ország és a nemzet ügyét, tisztelettel:

Temerin, 2004. október 1.

Ágoston András

Dokumentumok:

Orbán Viktor a

 

(1) a kettős állampolgárságról és a népszavazásról

 

– Mit tud tenni a Fidesz a kettős állampolgárság kapcsán kiírt népszavazás sikeréért?

– A népszavazásról szóló törvény elegendőnek tekinti azt, hogy az emberek 25 százaléka ve­gyen azon részt, de azoknak ebben az esetben egy irányba kell szavazniuk. Mi őszintén, nyíl­tan és egyenesen fogunk erről a kérdésről Magyarországon beszélni. Azt fogjuk javasolni a választópolgároknak, hogy ha azt akarják, hogy a határon túl élő magyarok a szülőföldjükön biztonságban boldogulhassanak, s ne kelljen a biztonság keresése érdekében Magyarországra költözniük, akkor szavazzák meg a kettős állampolgárságot. Ez az utolsó eszköz arra, hogy a határon túli magyarok biztonságát megteremtsük a szülőföldjükön. Ellenkező esetben egyre nagyobb számban fognak Magyarország határain belülre érkezni. Ez nem érdeke sem a hatá­ron belüli, sem a határon túli magyaroknak. A magyarok elsősorban biztonságot keresnek, hiszen mindenfajta feszültséget élnek meg, élnek át, nap mint nap. A kettős állampolgárság tehát maga a biztonság. Miért tagadnák meg ezt a biztonságot a délvidéki vagy az erdélyi ma­gyaroktól?

 

– Ezt akár a Fidesz hivatalos álláspontjának is tekinthetjük?

– Formális döntést ebben az ügyben a Fidesz MPSZ még nem hozott. Úgy vélem, álláspon­tom egybeesik a többségi állásponttal. A Fidesz parlamenti frakciója ebben az ügyben már megszólalt, támogatta a népszavazást, s azt javasolta, hogy a politikai pártok ezt ne tekintsék pártügynek, mert ez a legvilágosabban pártok felett álló nemzeti kérdés. Fogjunk tehát össze, s együtt válaszoljuk meg azokat a kérdéseket, melyeket a kettős állampolgárság felvet. Mi a szocialista párttal hajlandóak vagyunk egyeztetni, hogy közösen alkossuk meg azokat a törvé­nyeket, melyek a kettős állampolgárság gyakorlásához szükségesek. Hangsúlyozom: ezt a kérdést a Fidesz pártok felett álló, nemzeti kérdésnek tekinti.

 

(2) a kettős állampolgárság és az autonómia viszonyáról

 

– A magyar sajtóban a Fideszt azzal vádolják, hogy Önök a kettős állampolgársággal szem­ben az autonómiát szorgalmazzák. Hogyan vélekedik erről?

– Nincs létalapja annak a gondolkodásnak, amely szembeállítja a kettős állampolgárságot az autonómiával. A kettős állampolgárság a biztonságos szülőföldön maradás feltétele. Az auto­nómia a saját ügyek helyben való intézésének eszköze. A kettős állampolgárság tehát a biz­tonság, az autonómia az élet mindennapjainak a megszervezési módja.

Forrás: MVSZ Internet

 

Tájékoztató

2004. szeptember 28-án a temerini technikai szakközépiskola két harmadik osztályos diákja (K. G. és P. A. - az eredeti jegyzőkönyvben a két kiskorú teljes névvel szerepel) keresett fel bennünket, és beszámolt a Népfront utcai középiskola udvarán, majd a nyílt utcán és a közeli parkban magyar és szerb fiatalok közötti aznapi (szept. 28.) és előző napi (szept. 27.) önbírás­kodásról és verekedésről. K. G. nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készítettünk. Az abban foglal­tak azon részét, melynek tanúja volt, Pásztor Artúr is megerősítette. A beszélgetést Csorba Béla, a VMDP körzeti elnöke, a jegyzőkönyvet Ádám István, a temerini helyi közösség ta­nácsnoka vezette. Tanúként jelen voltak Guszton András, Pál Tibor magiszter, Kovács József és mások.

K. G. (a továbbiakban K.): Harmadik osztályos középiskolás vagyok. Ma, mikor az iskolában voltunk (Temerinben) már láttuk, hogy sok szerb fiatal összejött az épület előtt. Voltak kö­zöttük olyanok is, akik nem az iskolánk tanulói.

Csorba (a továbbiakban Cs.): Volt ennek a történésnek előzménye is?

K.: Igen. Tegnap N. L. (az eredeti jegyzőkönyvben teljes név) osztálytársam, aki különben bácsföldvári utazó diák, talált az iskola előtt egy bukszát, pénztárcát. A benne levő papírok alapján megtudta, hogy az egy szerb tanulólányé, és visszaadta a tulajdonosnak. Később a lány megvádolta, hogy elvett belőle 200 dinárt. N. L. ezt tagadta. Még akkor a nagyszünetben, a két óra között kb. 10 szerb átjött a 3/1-es tagozatból, és rajtunk, magyarokon keresték a pénzt. Mi is lehettünk vagy tízen. Elmondtuk, hogy a pénzt nem vettük el. Mivel követelték tőlünk, N. L. és mi is megmutattuk a zsebeinket. Ezzel elmentek, majd pár perc múlva ismét visszajöttek.

Cs.: Hogy hívják őket?

K.: Nem tudom. Nem tudom, de mindnyájukat ismerem látásból. N. L.-tol azt követelték, hogy kérjen tőlük bocsánatot.

Cs.: Miért? Megsértette őket?

K.: Nem. Semmivel sem. Mivel nem volt hajlandó bocsánatot kérni, 10-12-en nekiugrottak N. L.-nek. Volt egy kis dulakodás, majd N. L. és egy szerb fiú verekedni kezdtek.

Cs.: Ki kezdte?

K.: A szerb fiú. A dulakodásban M. Cs-t (az eredeti jegyzőkönyvben teljes név) is megütöt­ték. Leesett a szemüvege. A szerbek órák után elmentek haza, ugyanúgy mi is. Ma 10 óra 10 perckor láttuk, hogy tömegesen jönnek az iskolaudvarba és az iskola elé. Lehettek egy har­mincan.

P. A.: Egyik osztálytársam látott náluk késeket és bézbólütőt.

K.: Fél háromkor az órák után a földvári N. L. és egy szintén földvári osztálytársa békésen elhagyhatták az iskolát, mert a központ felé ment két tanár is, és nem merték őket megtá­madni. Mi nyolcan is elindultunk hazafelé. A Kastély utcai (Ul. Nar. fronta -- Népfront utca) park előtt utolértek bennünket, és követelték, hogy álljunk meg. Oda jött hozzám egy szerb fiú, és azt kérdezte, hogy mit akarok. Mielőtt válaszoltam volna hátulról valaki megrúgott. Én menekülni kezdtem a parkba befelé, közben elestem. Heten - nyolcan utolértek, és elkezdtek rugdosni, verni. Kérdezték, hogy mi van a bukszával? Hova lett a pénz? És, hogy mit kere­sünk mi itt magyarok. Közben nekem is kiesett a pénztárcám, átkutatták és egy- két kevésbé fontos irat híján, visszaadták. A verekedést látva felnőtt emberek jöttek át a park túloldaláról. Mikor a támadók észrevették az embereket, futásnak eredtek. Egy nem bírt elmenekülni, azt én háromszor, négyszer arcon ütöttem, annyira el voltam keseredve, fel voltam hevülve a ka­pott ütésektől, rúgásoktól. Ezt látva a szerbek visszaszaladtak, de már ott voltak osztálytár­saim letört ágakkal, fadarabokkal felfegyverkezve. A segítségünkre siető emberek próbáltak rendőrt hívni, de nem sikerült. Állítólag nem vették fel a telefont.

P. E. (az eredeti jegyzőkönyvben teljes név) barátommal személyesen mentünk el a rendőr­ségre, közben telefonon anyámmal beszéltem. Egy szobába vezettek bennünket, ahol 3 rendőr és a Miskolci Lajos hallgatott ki. Én elmeséltem az esetet. Elmondtam azt is, hogy azért ver­tek meg bennünket, hogy magyarok vagyunk, mivel az egyik szerb azt mondta, hogy mit ke­resünk itt, ez az ő földjük. (Sta trazite ovde, ova je nasa zemlja!) Az egyik szerb rendőr azt mondta, hogy ez lehetetlen, és hogy biztosan én szólhattam nekik valamit. Meg, hogy lehe­tetlen, hogy 30 ember egy embert verjen. Kérdezték, hogy hívják őket, én nem tudtam, de elmondtam, legalább tízet most rögtön fölismernék közülük. Miskolci Lajos, a rendőrség osztályvezetője megkérdezte, látszik- e rajtam sérülés. Mikor megmutattam, azt mondta, hogy ez semmi. A rendőrök válaszain anyám, aki jelen volt a kihallgatáson, felháborodott, és azt mondta, hogy nem ilyen hozzáállásra számított, majd elhagytuk az épületet. Utána elmentem anyámmal az orvoshoz. Ott kaptam papírt (látleletet).

Cs.: Ki hallotta még, hogy az egyik támadó azt mondta "Sta trazite ovde,ova je nasa zemlja" ?

K.: P. T. (az eredeti jegyzőkönyvben teljes név). Ezt akkor mondta, mikor N. L. és a szerb fiú tegnap összeverekedtek.

Cs.: Ti nem becsméreltétek a támadókat nemzeti alapon?

K.: Nem.

Megjegyzés: Jegyzőkönyvünk mindenekelőtt az emberi jogi szervezetek tájékoztatása végett született, hiszen a leírt esemény jól illusztrálja a vajdasági magyarok és szerbek viszonyában kialakult megromlott légkört, de bepillantás nyújt -- a sérelmet elszenvedett áldozatok oldalá­ról -- a rendőri szervek magatartására is. Mivel a nyilatkozók még nem nagykorúak, személyi­ségi jogaik védelmében sem az o nevük, sem más, a szövegben előforduló kiskorú neve a tá­jékoztatási eszközökben nem közölhető, viszont a benne foglaltak tartalmilag felhasználhatók, hivatkozási alapul szolgálhatnak, sőt további oknyomozó tevékenység alapját képezhetik.

Csorba Béla s. k.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.