Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 78. szám

2004. október 6.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Az aradi vértanúk emléknapján

A történelmi tanulságok, amelyeket az 1848-as magyar szabadságharc aradi lezárásá­nak tragikus ese­ményeire emlékezve ezekben az októberi napokban évente megfogalmazunk, az idén az egész nemzet szá­mára érvényes figyelmeztetésekben ragadhatók meg.

A tanúságtevő tábornokok példája hosszú időre bevilágítja mindazok útját, akik hisz­nek a szabadságban és elszántan, demok­ratikus módszerekkel igyekeznek felemelni a nemze­tet. A saját igazunkba vetett hit és a legzordabb körülmények közötti helytállás lehetnek az időkön át­ívelő eszmék, me­lyek révén beléphetünk a tanúságtevő bátor tá­bornokok szellemi, erkölcsi örökébe.

A súlyos, de egyben felemelő örökséget csak akkor szabad vállalnunk, ha nem az aka­dályok nagyságát méricskélve, hanem cél magasztosságát szem előtt tartva akarjuk a jelent alakítani. Jó tudni, hogy a jelenlevők és egyre többen a Kárpát-medencében egyek vagyunk e törekvésben.

Mi a VMDP-ben, a kettős állampolgárságban eszközt lá­tunk, amely alkalmas a ha­tár­módosítás nélküli nemzeti integráció folyamatának kiteljesítésére. Fontos biztatás szá­munkra, hogy Orbán Viktor itt a Vajdaságban oszlatott el egy magyarországi dilemmát. Ki­mondta, hogy a kettős állampolgárság és a magyar autonómia nem zárják ki egymást, ellenke­zőleg biztonságot adhatnak a kisebbségi közösségeknek a helyben való boldoguláshoz.

A VMDP-ben úgy látjuk, hogy a helyi társadalomba való beilleszkedésünk közjogi ke­rete viszont csak a végrehajtási és jogszabályakotási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia lehet. Hitünk szerint legitim kép­viseleti testület a kisebbségi kö­zös­ségünkben sem jöhet létre másként, csakis demokratikus több­párti választások útján.

Van remény. Az elmúlt hónapokban megtapasztalhattuk, hogy az EU-tag Magyaror­szág európai képviselői a kisebbségek gondjai iránt különben érzéketlen nemzetközi testüle­tekben elér­ték, hogy a magyarverések okán ránk irányuljon a közfigyelem. Most kellene a magyar dip­lomácia és az EU képviselők segítségével elérni, hogy tényleges autonómia útján rendeződjön a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzete.

Tisztelt jelenlevők, kedves barátaim!

Az autonómiával kapcsolatos kinyomtatott elmélkedésekkel Dunát lehetne rekeszteni. A régen meddővé vált vitát az autonómia mibenlétéről, feltételeiről, rosszabb esetben arról, kivitelez­hető-e egyáltalán, konkrét modell felkínálásával kell felváltanunk. A vajdasági ma­gyar pártoknak egyeztetni kell, s a magyar politikai elit meg a hivatalos diplomácia segítségé­vel olyan autonómiamodellt kell letennünk a nemzetköziek asztalára, ami nekünk jó és meg­felel az európai normáknak is. Mély meggyőződésünk szerint a jogszabályalkotási és végre­hajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia ilyen, mindenki szá­mára elfogadható megoldás. 

Nagy örömünkre és egyben megnyugvásunkra is szolgál, hogy az autonómiáért foly­tatott küzdelmünkben immár nem vagyunk egyedül. Erdélyi barátaink kitartó munkálkodása, de különösen Orbán Viktor határozott állásfoglalásai erőt adnak, és további erőfeszítésekre sarkallnak bennünket.

Tisztelt Jelenlevők!

Nagy idők és nagy feladatok mindig vannak. A kérdés az, felismerjük-e őket, s ha igen készen állunk-e a küzdelemre? Ezen a helyen, ahol kegyelettel adózunk az aradi vértanúk ál­dozatának, mondjuk ki nyugodtan: felismertük a feladatot, s készen állunk a küzdelemre.

 

 

Dokumentumok:

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Körzeti szervezet - Becse

Elnök

 

A VMDK és a VMSZ helyi vezetőségének

Becse

Tisztelt Uraim!

A VMDP becsei vezetői konzultáltak a dr. Páll Sándor javaslatával kapcsolatban, mely szerint a VMDK a Szerb Radikális Párttal kíván koalícióra lépni és ehhez a politikai lépéshez partnerként hívja a VMDP tanácsnokait is.

Megállapítottuk, hogy a Szerb Radikális Pártban zajlanak ugyan bizonyos pozitív fo­lyamatok is, ezek azonban koránt sem biztosíthatják a dr. Páll által javasolt koalíció a becsei magyarság alapérdekeinek megfelelő működését. Ugyanez érvényes a többi magyarok által lakott községre is, amelyekben hasonló koalíciók ötlete felmerülhet. A VMDP hasonlóan te­kint a Szerbiai Szocialista Pártra is.

A VMDP becsei tanácsnokainak javaslata az, hogy a három magyar párt kezdemé­nyezzen koalíciót a többi becsén tanácsnoki helyet szerzett demokratikus szerb pártokkal. Egy ilyen nagykoalíció működésének minden feltétele adott, s ami a legfontosabb lehetővé teszi Becse község meglevő nemzetközi kapcsolatainak a fejlesztését is.

Tisztelettel:

Becse, 2004. október 5.

Varnyú Ilona, elnök

 

 

Nyolc éves dokumentum:

Ágoston András

Érdekszervezetből párt (2.)

A magyar kormányszervek és a szerbiai hatalmi tényezők hallgatólagos együttműkö­désének következményeként a két szervezet, s az általuk képviselt két politikai koncepció, két értékrend küzdelmében a VMSZ most csatát nyert. Nem azért mert jobb, vagy erősebb, ha­nem mert a működéséhez fűződő, nagyon is összecsengő hatalmi érdekek ezt megkívánták.

Hiába mutatott rá a VMDK alapos érveléssel, hogy a VMSZ győzelmét az érdekeltek választási csalással biztosították, mind Belgrádnak mind pedig Budapestnek közös érdeke volt, hogy a VMDK autonómiakoncepciója elvessze legitimitását. Az, hogy a VMDK 36 szá­zalékos eredményt ért el, s a nyomás ellenére 46.809 szavazatot kapott, az a vajdasági ma­gyarság politikai érettségét, autonómiatörekvéseinek tudatosságát bizonyítja.

De nézzük, hol a gyökere a VMDK és a magyar kormányzati tényezők szembenállá­sának?

A magyar-magyar politikai kapcsolatok két viszonyrendszerben, két modellben való­sulhatnak meg. Az egyik paternális, atyáskodó, a másik pedig partneri modell. Melyek a jel­lemzői ezeknek a modelleknek?

Időben előbb, a kapcsolatok romantikus szakaszában, az atyáskodó, paternális modell alakult ki. Eszmei alapja, az a kezdetben csak hiányosan körvonalazódott elképzelés, hogy a politikai érdekszervezet vezetősége által képviselt nemzeti kisebbséggel a kormánynak kell tartani a kapcsolatot. A kapcsolattartás, s a támogatások leosztása, a többpártrendszerben biztosítható nyilvános ellenőrzés követelményeinek mellőzésével, a kisebbségi vezetők szűk csoportjának teljhatalmára alapuló személyes ügyintézés útján, az autonómiakövetelések legitimizálásának elodázásával valósult meg.

Az autonómia iránti igény azonban, a magyar kisebbségi közösségekben kitapintható politikai realitás. Ellene még ma sem lehet nyílt autonómiaellenes nézetekkel fellépni.

Ezért, a korábbi magyar kormányok a kérdést igyekeztek megkerülni, a jelenlegi pedig pótmegoldásként a kisebbségi politikai elitnek a helyi hatalomba való beilleszkedését szor­galmazza. Ez a megoldás ugyancsak az autonómia kérdésének a mellőzéséhez vezet. Még­hozzá úgy, hogy a megkerülési manővert maga az érdekelt kisebbségi elit kénytelen végre­hajtani.

Ha ez megtörténik, a következmények nagyon gyorsan megjelennek: kialakul a kliens­rendszer. A magyar költségvetésből származó támogatások felhasználása a részérdekek érvé­nyesülését szolgálja: alárendelő, antidemokratikus viszonyok honosodnak meg. Menthetetle­nül bekövetkezik a kisebbségek politikai súlyának drasztikus csökkenése. Addig, míg a ki­sebbségi szervezet autonómiát követel, a magyar közösség teljes súlyával van jelen a politikai porondon. Ha politikai elitje beépül a hatalomba, már csak a pártelit számít, s a magyar kö­zösség politikai súlyát képviselőinek száma határozza meg.

Ilyen körülmények között, magán a nemzeti kollektivitáson belül, nincs lehetőség sza­bad politikai versenyre. Közéleti ügyekben pedig demokratikus ellenőrzésre. A koalícióban, annak tartamára, le kell mondani a kisebbségi program legfontosabb részéről, az autonómiá­ról. Jámbor óhaj marad az egészséges nemzeti közösség természetes törekvése, hogy "feltegye a lécet", hogy távlati célokat tűzzön ki maga elé. Miközben érdekszervezete taktizál, a több­ségi nemzet politikai színterén maga is a taktika áldozata lesz. A kisebbségi közösség köve­telései, céljai kimerülnek a ráerőltetett értékrend szerinti legfontosabb jó, a minél több képvi­selői hely megszerzésének akarásában. Nem azért kell politikai egységet produkálnia, hogy kivívja autonómiáját, hanem azért, hogy politikai elitjének tagjai bekerüljenek a parlamen­tekbe.

Ebben a modellben mind a magyar kormány, mind a kisebbségi elit propagandagépe­zete az autonómia tabujára és néhány ködösítő, figyelemelterelő követelésre alapozza tevé­kenységét.

Ahelyett, hogy ösztönözné a kisebbségi szervezeteket, hogy azok mielőbb legitim, al­kalmazható autonómiamodelleket tegyenek le a helyi hatalom asztalára, aminek eredménye­ként az autonómiakövetelésekről, mint reális politikai tényről kellene beszélni, a propaganda az eszmecseréket, a tanácskozásokat szorgalmazza. Ezek "tanulságaként", az autonómia meg­valósításával járó gondokat felnagyítva, arról akarja meggyőzni a közvéleményt, hogy az au­tonómiakövetelés, a nyugati hatalmak viszolygása miatt, veszélyes, gyakorlatilag megvalósít­hatatlan. A politikai autonómia helyett ez a propaganda felkínálja a magyar önkormányzatok fikcióját. Fikcióról van szó, mert a nemzetiségi összetétel miatt, magyar önkormányzatokról a Vajdaságban csak Kanizsán, Zentán és Adán beszélhetünk. Ott is csak feltételesen, hiszen a közigazgatás legfontosabb szegmensei a szerb minisztériumok irányítása alatt állnak, s ebből kifolyólag a néhány szerb tanácsnok ezekben a községekben számarányánál összehasonlítha­tatlanul nagyobb mér­ték­ben érvényesítheti érdekeit.

A másik, a partneri modell a magyar nemzet határmódosítás nélküli politikai in­tegrációjának elvét veszi alapul, s a jövőbe mutat.

Ebben a modellben a kulcsfogalmak a következők:

- az egyetemes magyarság érdekeinek megfelelő, közös, vagy együttes külpolitikai tevékenység. (Ennek alanyai elsősorban a magyar állam, illetve a magyar kormány és diplomácia, a parlamenti pártok, továbbá a környező országokban működő legitim és legális kisebbségi politikai pártok, valamint a nyugati magyarság politizáló szervezetei.)

- a kisebbségek politikai szubjektivitása. (Ennek lényege, hogy a kisebbségi kollektivitás maga válassza meg vezetőit, akik az identitás megőrzése szempontjából fontos ügyeket intézik. A vezetők tevékenységükért választóiknak, nem pedig a többségi hatalomnak tartoznak politikai felelősséggel. Az elmúlt időszakban a kisebbségek a külpolitikai tevékenység tárgyát képezték. Az ún. hídszerepük, ideologizált megfogalmazás, ami azt a rideg tényt hivatott elrejteni, hogy a kisebbségek többszörös alávetettségben, a rajtuk kívül álló érdekek pillanatnyi alakulásától függően, küzdhettek csak fennmaradásukért. Nélkülözve a hatékony önszerveződés lehetőségeit, s az anyaország támogatását is.)

- legitim és a hatalomhoz eljuttatott autonómiamodell megléte. (Fontos, hogy az autonómia ne csak tudományos tanácskozások tárgya legyen, hanem a helyi hatalomnak átadott legitim autonómiamodellekről kezdődhessenek politikai tárgyalások.)

- partneri viszony a kisebbségi pártok és a magyar politikai elit között. (A partneri viszony a demokratikusan szerzett szavazatokra alapul, s a közös stratégiai célokért folytatott tevékenység során érvényesül. Ugyanakkor a közös taktika kidol­go­zásában, a nagyobb tényleges felelőssége és a nemzetközi politikai porondon elfoglalt helye miatt a domináció a magyar kormányt illeti meg.)

A partneri viszony lényege az együttműködés, a közös vagy együttes külpolitikai tevékenység. Létrehozatala kettős célt szolgál. Először azt, hogy Magyarországot mielőbb felvegyék az euroatlanti integrációkba, másodszor, hogy megvalósuljanak a kisebbségek autonómiatörekvései.

E divergensnek is felfogható, kettős nemzeti cél megvalósítására olyan politikai taktikát kell találni, amely a nemzetközi politikai színtéren optimális eredményeket hoz.

Legjobb megoldásnak a vitatkozva való együtt haladás taktikája látszik. A kettős nemzeti cél eléréséért állandóan kezdeményezni kell, de rugalmasan csak addig szabad feszíteni a húrt, amíg a szakadás veszélye nem fenyeget.

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.