Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 80. szám

2004. október 11.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

 

Vajdasági Magyar Szövetség

Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége

Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom

Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom

Magyar Polgári Szövetség

 

Tisztelt Elnök Úr!

Ezúton meghívom a magyar pártok elnökeinek találkozójára.

Javaslom, hogy az összejövetelt Temerinben tartsuk meg, e hónap 13-án (szerdán).

Délelőtt 10 órakor várom Önt a temerini I. Helyi Közösségben. (Újvidéki u. 403.)

Javaslom, hogy a hatpárti egyeztetésen kezdjük meg a magyar autonómia lehetséges modelljének kialakítását, amelyet közösen képviselhetünk a szerb kormány felé, s amely al­kalmas lehet arra, hogy a magyarországi politikai elit, a magyar kormány és diplomácia, az Európa Parlament magyar nemzetiségű képviselői, valamint az Európa Tanács magyar kül­döttei eredményesen jeleníthetnek meg a nemzetközi politikai színtéren is.

Jelzem, hogy a találkozóra meghívtam Józsa Lászlót és Korhecz Tamást is.

Eltűnődtem rajta, vajon a Páll-féle VMDK, miután Páll Becsén koalícióba lépett Seselj Szerb Radikális Pártjával tekinthető-e vajdasági magyar pártnak? A meghívót mégis elküld­tem neki, mert a kérdést majd maga az élet dönti el.

Abban a reményben, hogy a jövő szerdán közösen előre visszük a vajdasági magyar­ság ügyét, tisztelettel:

Temerin, 2004. október 10.

Ágoston András

 

Ágoston András:

A vajdasági magyarság és Magyarország

A minap lebonyolított vajdasági választások legszignifikánsabb eredményét mind a magyarországi mind a vajdasági magyar média – aligha szándékosan – figyelmen kívül hagyja.

A rendszerváltás óta először történt meg, hogy a bejutott húsz magyar képviselő fele nem magyar pártok jelöltjeként került be a vajdasági parlamentbe. A magyar pártok közül csak a világos eszmei programmal rendelkező VMDP tudott korábbi eredményeire rá­dup­lázni. A VMSZ következetlen, sokhelyütt nyílt harácsolásba forduló, s a vajdasági ma­gyarság alapérdekeit mellőző magatartása nyomán képviselőinek száma és ezzel összefüggés­ben be­folyása is megfeleződött. Szomorú tény, hogy a VMSZ-től elpártolt szavazóknak csak egy kis részét hódította meg a VMDP, többségük hitében, politikai meggyőződésében válasz­útra érve elfordult a magyar pártoktól.

Itt meg kell állni, le kell vonni a következtetéseket.

De semmiképpen sem úgy, ahogy azt a VMSZ adai, községi listájának meghasonlott vezetője, a Kossuth Rádió fejbólintó János módjára viselkedő szerkesztőjének asszisztálása mellett, sajnos, megtette. Dr Hódi Sándor nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a személyére nézve is lesújtó választási eredmény a vajdasági magyarság „kollektív éretlenségével” magya­rázható.

 

Megrendült a Magyarországba vetett hit

A VMDP csöppnyi eredménye, a VMSZ nagy bukása, s az, hogy a magyar szavazók minden eddiginél nagyobb számban preferálták szerb pártokat, sőt, a helyi hatalom uszályá­ban va­gyonhoz jutott vállalkozókat is, s a nagyfokú érdektelenség, reflektorfénybe állítja a vajdasági magyar közösség alapvető problémáját.

A balkáni háborúk által sújtott vajdasági magyarság, nagyjából 1994-ig, érzelmi alapú, felfokozott várakozással tekintett Magyarországra, a magyarországi politikai elitre. A vad polgárháború rettenete a vajdasági átlagmagyart pillanatok alatt megszabadította a történelem fintoraként létező titoi Jugoszláviában alaptalanul ráragadt felsőbbrendűségi érzéstől. Csoda­váró hangulatban, a történelmi VMDK-ra szavazott, mert a Nagy-Jugo­szlávia összeomlását követő rendkívülien gyors szociális és anyagi romlására így várt gyógyírt Magyarországtól. Hogy a várakozás mennyire volt reális, ez vitatható, de azt, hogy létezett, bizonyítják a törté­nelmi VMDK választási eredményei.

Ezt a kezdeti fellobbanást 1994-től a lassú kijózanodás követi. Előbb a kialakuló torz kisebbségi többpártrendszer – a VMSZ, majd a többi pártok megjelenése – hatott hideg zu­hanyként. A vajdasági magyar szavazók a hihetetlenül erős médianyomás és az egységpropa­ganda ellenére lassan felismerték: a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized alatt a magyar politikai elit első sorban Magyarország EU-csatlakozásának ügyét tartotta szem előtt, s a nemzet nagy sorsproblémái­nak felületi kezelése nem vezetett tényleges eredményre.

Ki kell mondani: téves ez a vajdasági magyarság „kollektív éretlenségét” hangoztató, személyes sértődöttségből levezetett, és nemcsak dr. Hódi Sándor, hanem párttársai körében is gyakran hangoztatott nézet. A vajdasági magyarnyelvű közszolgálati média hatvan év alatt sem tudta elbutítani a vajdasági magyarokat. Lassan, de biztosan – elsősorban saját helyzetü­ket értékelve – eljutottak addig, hogy felerészben mindenképpen, nem hisznek sem Magyaror­szágnak, sem a vajdasági magyar pártoknak. Lehet rajta vitatkozni, ez-e a fő oka a VMSZ bukásának, vagy valami más, de a szavazás mellbevágó eredményeit, jóllehet most sem volt kevesebb manipuláció és csalás, mint a Milosevic pártjával létesített „technikai koalíció” ide­jén, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Még kevésbé lehet a felelősséget a „buta” vajdasági magyar választókra hárítani.

 

Vagy, a demokrácia lenne az oka?

Jan Briza, az egyik legismertebb vajdasági liberális publicista rámutat, hogy a „ma­gyarok többé nem szavaznak kizárólag magyar pártokra”. Ő úgy látja – s ezzel alátámasztja a szerb hatalom magyarverésekkel kapcsolatos védekező érvelését – hogy a viszonylag új jelen­ség oka a szerbiai társadalom demokratikus átalakulásának köszönhető.

Ha korábban érthető volt, hogy a magyarok Milosevic és Seselj szorításában a magyar pártokra adták szavazatukat, most, miután viszonylag eredményesen zajlik a szerbiai társada­lom demokratikus átalakulása, maguk is be akarnak kapcsolódni a szerbiai politikai folyama­tokba.

Briza példái szemléletesek. Elemzésében utal rá, hogy a magyarok a lezajlott választá­sok során nagy számban szavaztak Tadic Demokrata Pártjára, Canak Ligájára, valamint Isakov reformistáira. Ami igaz. Mi inkább a publicista által megnevezett okokat vitatjuk.

 

A legmélyebb ok

A magyarázatot ugyanis nem az „átszavazás” mértékében, hanem a vajdasági magyar szavazók eddig nem tapasztalt passzivitásában kell keresnünk. Ha a tartózkodó magatartás magyarázatát keressük, eljutunk a VMSZ magyar médiában sem tagadható presztízsének fo­lyamatos leépüléséig, amit szavazói a bizalmukkal való visszaélésnek minősítettek.

A magyar média korábban alaptalanul nagyra értékelte a VMSZ kormányzati felelős­ségvállalását. Gyorsan megtapasztalta azonban, hogy ebből neki semmi haszna sincs. Később – ezt szintén a magyar média sulykolta – azt kellett látnia, hogy a nagy demokratának kikiál­tott Tadic kitette Kasza szűrét és a VMSZ nem a magyar pártokkal közösen, hanem egy ös­szefércelt koalícióban hadakozva kimaradt a szerb parlamentből. Ezután jött a Kasza-Tadic stratégiai megállapodás, amiben a VMSZ már csak a segédcsapat szerepét kaphatta. Végül a Kostunica-Tadic kiegyezésben még ez a csatlós­szerep is bizonytalanná vált. Kostunica ki­mondta, Kasza és a VMSZ nem kell neki még a választás utáni koalíciókban sem.

S ekkor jött a legsúlyosabb: Kasza és a VMSZ vezetői, elsősorban Korhecz és Józsa, meghajolva a Vajdaságba látogató Kostunica tekintélye, s főleg hatalma előtt – bocsá­natában és posztjaik megtartásának reményében – visszakoztak a magyarverések ügyében. Sem Ka­sza, sem Józsa nem mertek elmenni Amerikába, jóllehet a politikai fellépés biztosított volt számukra. Sőt, miután a magyar képviselők sikeres akciókat hajtottak végre az Európa Ta­nácsban és az Európai Parlamentben, s most nemzetközi megfigyelők jelentkeztek be Szer­biába, Kasza némi szófejtés után megtört és – Tadic nógatására – elfogadta Kostunica atroci­tás-elméletét, amelybe a magyarverések már nem férnek bele. Egy szerb lapinterjúban hall­gatólagosan kifogásolta Németh Zsolt atrocitásokra vonatkozó kijelentéseit is.

Mindezt látva sok vajdasági magyar felfogta: közösségünk a jövőben nem léphet fel önállóan a szerb politikai színtéren. S nem vett részt a szavazásban, vagy saját közvetlen ér­dekei védelmében „átszavazott”. Valamelyik „demokratikus” szerb pártra adta le voksát.

 

A VMDP csakugyan a jövő pártja

Mégis, mivel magyarázható a VMDP viszonylagos sikere?

Erre a kérdésre a történtek alapján nem nehéz válaszolni. A párt végsőkig szegényes külsőségek között kampányolt, s a helyhatósági és a tartományi választások során és el kellett viselnie a hátrányos megkülönböztetést, amely abból adódott, hogy nem voltak készséges képviselői sem a tartományi választási határozat előkészítésekor, sem a választást lebonyolító szervekben. Van viszont már évek óta következetesen képviselt politikai stratégiája. A biztos szavazóin kívül azok a VMSZ szimpatizánsok, akik az elmúlt évek tapasztalatainak követ­keztében átláttak a szitán, s úgy gondolják, hogy a VMDP által képviselt kettős állampolgár­ság, valamint a tényleges magyar autonómia és a számarányos képviselet a parlamentben megoldást hozhat a vajdasági magyar közösség számára, most a VMDP jelöltjeinek szavaztak bizalmat.

Az előállt helyzet miatti nagyfokú tartózkodás ellenére, a magyar jövőbe vetett biza­lom – a szavazók egy részénél mindenképpen – megerősödött. Ez az, amire lehet építeni. A Vajdaság­ban és Budapesten egyaránt.

 

Esterházy Péter is tiltakozik a magyarverések ellen

 

A Kossuth Rádió arról tudósított, hogy Berlinben a nemzetközi rangú irodalmi Béke-díj átadásakor Eszterházy Péter köszönő beszédében előre nem jelzett mondattal tiltakozott az ellen, hogy a Vajdaságban embereket verjenek meg csak azért, mert magyarok.

 

Dokumentumok:

Megalakult a kisebbségügyi tanács

Tegnap (2004. október 8-án) megalakult a Szerbiai Kisebbségügyi Tanács, amely 11 kisebbség és a köztársasági reszortminisztériumok képviselőiből áll. E tanács alakuló gyűlé­sén (elnöke Vojislav Koštunica szerbiai kormányfő) elfogadták a Szerbiai Kisebbségügyi Ta­nács ügyrendjét, és egyetértettek a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésével kapcsolatos sok kérdésben -- közölte a médiumokkal együttműködő kormányiroda. A tanács kiemelt fel­adata, hogy együttműködjön az országos intézményekkel, mindenekelőtt a szerbiai parlament kisebbségügyi bizottságával, az emberi jogi és kisebbségügyi minisztériummal, valamint minden köztársasági minisztériummal -- áll a közleményben.

A tanács tagjai a 11 nemzeti kisebbségi tanács elnökei, továbbá az állami közigazga­tási és önkormányzati minisztérium, a művelődési minisztérium, az oktatásügyi és sportmi­nisztérium, az igazságügyi minisztérium, a vallásügyi minisztérium és a belügyminisztérium miniszterei és képviselői.

A szerbiai nemzeti kisebbségek intézményeinek a hatósági szervekkel való együttmű­ködésével a tanács tovább kívánja fejleszteni a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését annak érdekében, hogy Szerbia ténylegesen multikulturális közeg legyen -- áll a közlemény­ben.

Forrás: Magyar Szó

 

Véget vetni az incidenseknek

Kasza József megbeszélése Tadić elnökkel -- A VMSZ elfogadja Ágoston felkérését

Kasza József, a VMSZ elnöke megbeszéléseket folytatott csütörtökön Boris Tadić szerbiai elnökkel az "atrocitások" ügyében. A pártelnök tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, egyetértett Tadićtyal abban, hogy nem voltak államilag szervezett támadások a kisebbségek ellen, ám a köztársasági intézmények passzív viszonyulása nagyban hozzájárult a helyzet ki­éleződéséhez, valamint hogy az incidenseknek csakis közös fellépéssel lehet véget vetni, az ifjúság toleranciára és egymás tiszteletére való nevelésével.

Kasza és Tadić megvitatták az atrocitás kifejezés használatát is. Megállapították, hogy ellentmondások vannak a szó magyar, szerb és angol nyelvű tolmácsolásában, mivel a magyar és az angol nyelvben ezt sokkal enyhébben magyarázzák, mint a szerbben. A VMSZ elnöke ígéretet tett, hogy többé nem fogja használni az atrocitás szót.

Ágoston András levelet küldött a magyar pártelnököknek, amelyben kezdeményezi a magyar pártelnökök tárgyalását, ahol közös véleményt alakítanának ki a magyarság autonó­miájának kérdésében, amit a szerbiai alkotmány kidolgozásával foglalkozó bizottság elé ter­jesztenének. Ezzel kapcsolatban Kasza elmondta, hogy ez a Vajdaságban élő magyarság kö­zös érdeke, ezért elfogadja a felkérést a VMDP jelöltjeinek az elmúlt választási kampányok során tanúsított becstelen magatartása ellenére is…

Forrás: Magyar Szó

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.