Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 83. szám

2004. október 23.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

1 9 5 6

Nemzeti és demokratikus forradalom volt

A szabadságnak nincsenek határai

Halálukban is meggyalázták őket

Tanulni kell a történelem hibáiból

 

Ágoston András:

A Máért új esély

Jó, hogy novemberben sor kerül a Máért következő ülésére. Jó, mert a vajdasági ma­gyar pártok közös autonómiakövetelése – ha megerősítést nyer – elindíthatja az EU-tag Ma­gyarország politikai elitjének egy konszenzusos magyar autonómiamodell nemzetközi meg­valósítására irányuló határozott nemzetközi tevékenységét.

Régen, vagy talán még soha nem volt ilyen nagy esélye annak, hogy a vajdasági ma­gyarság megszerezhesse magának a tényleges magyar autonómiát. Hiszen a szerb kormány is autonómiát akar a kosovoi szerbeknek. A nemzetközi közösség, amely Kosovo leválasztásán ügyködik, most odafigyel térségünkre, és s ebből kifolyólag megakad a szeme az autonómiá­val kapcsolatos kezdeményezéseken is.

Számunkra azonban mindennél fontosabb, hogy Magyarország EU-tag lett, s ha a ma­gyar politikai vállalja küzdelmet a nemzetközi színtéren, most érvényesítheti a vajdasági ma­gyarság autonómiatörekvéseit. Tudvalevő, hogy a jól működő autonómiák nemzetközi segít­séggel, az anyaország bilaterális kezdeményezése és az érdekelt kisebbség meg a helyi hata­lom közötti megértés, és megegyezés alapján jöttek létre. Nemzeti érdekünk, hogy kihasznál­juk a kínálkozó lehetőséget. Annál is inkább, mert a magyarországi politikai elit most a nélkül segíthet, hogy ennek más fontos állami, vagy nemzeti érdek látná a kárát.

 

A VMDP-nek van modellje

A vajdasági magyarság autonómiaigényét, a rendszerváltást követő másfél évtizedben, előbb a történelmi VMDK, majd a VMDP, primér politikai követelés formájában folyamato­san megtartotta a politikai színtéren. Az autonómiaigény kontinuitását alá támasztják a ma­gyarok szavazatai, amelyek a legnehezebb időkben is kitartásra buzdítottak bennünket, s alá­húzták követelésünket. Az autonómiára vonatkozó politikai követelés meglétéhez tehát nem fér kétség. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt autonómiamodellje olyannyira reálisan fejezi ki a kisebbségi autonómiaigény politikai tartalmát, hogy alapintézményét, a kisebbségi vá­lasztók névsorának alapján, demokratikus többpárti választások útján létrehozott, jogszabályalkotási és végrehajtási funkciókkal is felruházott legitim képviseleti testületet a szerb parlament beépítette a kosovoi szerbek számára készült autonómiamodellbe, amelynek érvényesítéséért a szerb politikai elit kemény küzdelmet vív a nemzetközi politikai színtéren. 

A magyar (perszonális) autonómia modellje tehát alkalmazható. Ennek ellenére a VMDP nyitott az egyeztetésre a Vajdaságban de Budapesten is. A kérdés most már „csak” az, hogy a magyar politikai elit legfontosabb szegmenseiben van-e a politikai akarat az autonó­mia ügyének rendezésére. Mert eredmény csak akkor várható, ha a magyarországi politikai elit reprezentánsai mind a bilaterális, mind a nemzetközi kapcsolatok tekintetében vállalják a kezdeményező szerepet. S a vajdasági autonómia ügyét már a Máért novemberi ülésén állami és nemzeti érdekké nyilvánítják.

 

Miért ne lennénk derűlátók?

Tegyük fel – miért ne lennénk derűlátók – hogy a Máért-on pozitív döntés születik. Nevezetesen, a magyarországi politikai elit kimondja, hogy a vajdasági magyarság helyzete nyílt és megoldatlan. S hogy a tényleges autonómia a megoldás. Olyannyira, hogy konkrét autonómiamodell bemutatásával a megvalósítás szakaszába lehet terelni az ügyet. S végül, hogy ebben a folyamatban a magyarországi politikai elit hajlandó az aktív belgrádi és európai szerepvállalásra.

Nagy fordulat lenne ez, de a derűlátást megalapozza maga a tény, hogy az EU-tag Ma­gyarország új helyzetben van. Ma már az állami célok veszélyeztetése nélkül foghat hozzá a nemzetegyesítés gyakorlati megvalósításához. Hogy a belpolitikai ellentéteken felülemel­kedve megvalósítható az eredményes nemzetközi fellépés, arra jó példa a magyar képviselők magyarverésekkel kapcsolatos EU-beli, illetve az Európa Tanácsban kifejtett eredményes te­vékenysége.

Végül, nem mellékes az sem, hogy a magyar diplomácia, s általában a magyar politi­kai elit az egész magyar nemzet nevében most vizsgázik Európa előtt. A kérdés az, cserben hagyja-e kisebbségeit, vagy az európaiak esetleges berzenkedése ellenére igyekszik megvaló­sítani a számára gazdaságilag is előnyös nemzeti integrációt? Racionális felelet csak az lehet, ha az EU-tag Magyarország saját jól felfogott állami érdekeit követve megadja a kettős ál­lampolgárságot, síkraszáll a tényleges magyar autonómiáért, és az ország fenntartható fejlő­dése feltételeinek tartós biztosítása érdekében nemzeti foglalkoztatáspolitikai modellt dolgoz ki. Olyat, amely egyrészt lehetővé teszi a nemzet egészében rejlő belső erőforrások és tartalé­kok racionális kihasználását, másrészt szállásterületein erősíti a kisebbségi közösségeket és felemeli az egész nemzetet.

Nem igaz, hogy ezt a racionális megoldást a magyarországi politikai elit már régen nem ismerte fel! Optimizmusra most az ad okot, hogy a magyarországi színtéren a politikusok új nemzedéke kivételesen szerencsés történelmi körülmények között tevékenykedhet. Ma­gyarország és a magyar nemzet határai ugyan továbbra sem esnek egybe, de érdekeik – a gaz­daságiak is – megegyeznek. Az új generációs magyarországi politikai vezetők kezében van a jövőnk. Talán nem engedik semmivé válni!

 

A buktatók

Optimizmusból ennyi egyelőre elég. A célig ugyanis néhány buktatót még el kell ke­rülni. Az első szemmel láthatóan a magyar és a szerb diplomácia viszonya. Anélkül, hogy illetéktelen megjegyzésekre ragadtatnánk magunkat, a vajdasági magyar alapérdekek felől nézve a viszony alakulását, meg kell állapítani: túl sok benne a magyar diplomácia kisebbren­dűségi érzetével magyarázható megnyilvánulás.

Itt van például a Markovic eset. Miközben a magyar parlament elnöke békés, Szerbiá­nak igencsak kedvező javaslatokkal érkezett Belgrádba, Markovic – mintha ő lenne az EU-tag Szerbia parlamentjének elnöke, aki kioktathatja a nemzetközi szankciók előtt álló, háborús bűnösökkel megtűzdelt Magyarország előtte álló képviselőjét – teljes szereptévesztésben, már-már gúnyolódva jelenti ki: „nem ismerem egy bizonyos kisebbség autonómiájának fo­galmát, viszont ismerem a fogalmat a jogok különleges védelméről, hogy mindenki egyenjogú tagja lehessen a társadalomnak”. Mintha a neki egyre távolabbról integető Kosovoi szerbek számára nem pont az ő általa vezetett parlament által elfogadott autonómiamodellel házalna manapság Európába minden szerb vezető, aki oda kijut.

Honnan a magyar óvatosság és a szerb önbizalom? Arra lenne szükség, hogy a ma­gyarországi politikai elit határozott bilaterális és nemzetközi fellépéssel tényleges autonómiát követelne, nemcsak a vajdasági magyaroknak? Ha már vernek bennünket, legalább tudjuk miért kapunk. Hogy legyen értelme a küzdelemünknek! Igaza van Németh Zsoltnak, amikor azt mondja, hogy „hazánk lehetne az Unió Balkán-politikájának motorja”.

 

Nincs mivel „házalni”

Csaknem másfél évtizede folyik a Kárpát-medencében a hellyel-közzel meddő vita az autonómiáról. A kinyomtatott „anyagokkal” Dunát lehetne rekeszteni.

Miközben ma sincs politikai relevanciával – például a Máért-en – elfogadott definiciója annak mit is ért a magyar politikum autonómiának. Még kevésbé rendelkezünk legalább egy általánosan megfogalmazott autonómiamodellel, amelyet szemléltető oktatás keretében bemutathatnánk mind a bilaterális, mind a nemzetközi porondon.

Nincs mindez, nem azért, mert Magyarországon és a Kárpát-medencében nem lenne elég kiművelt emberfő, hanem mert a magyarországi politikai eliten belül nincs konszenzusos, egyöntető politikai akarat. Orbán Viktor államférfiúi kvalitásait bizonyítja, hogy a szó legne­mesebb értelmében úttörőként vállalta az autonómiáért folytatott harcot Erdélyben. Ez azon­ban ma már nem elég. Többre, az egész magyarországi politikai elit kiállására van szükség.

 

A kályhától kell elindulni

A Vajdaság vonatkozásában – s ez hál’ Istennek világossá vált az Országgyűlés elnö­kének Szabadkán a magyar politikai vezetőkkel folytatott megbeszélésén is – tisztázni kell a VMSZ nemzeti tanácsának az ügyét. Sőt, felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljon a magyaror­szági politikai elit ahhoz az intézményrendszerhez, amely a szerb kisebbségi törvény alapján névszerint Kasza József, Várady Tibor és Józsa László hathatós segítségével jött létre, idegen érdek szolgálatában, a Djindjic vezette szerbiai fordulat demokratikus voltát bizonyítandó.

Most már bizonyítani sem kell, hogy a Józsa vezette VMSZ-es nemzeti tanácsok felül­ről a Kostunica elnöklésével működő szerbiai kisebbségi tanáccsal, alulról a községekben létrejövő kisebbségi vizottságokkal, voltaképpen olyan vertikális politikai és közjogi struktúra részét képezik, amelynek egyetlen célja van. Az, hogy a kisebbségi közösségek felé kiközve­títse a szerb nemzeti érdekeket.

A VMDP szerint vissza kell térni az 1999-ben a NATO-bombázások alatt, illetve a közvetlenül utána folytatott autonómodellekkel kapcsolatos budapesti egyeztetéshez. A cél továbbra is az, hogy konszenzus jöjjön létre a vajdasági magyar (perszonális) autonómia ügyében. A VMDP már kezdeményezte ezeknek az egyeztetéseknek a felújítását. Biztató, hogy Hiller István Mádl ferencnek is megerősítette: „a szocialista párt hangsúlyt fog helyezni a közeljövőben is már a békés nemzetegyesítés politikájára és gyakorlatára”.

 

Politikai csődtömeg

Az a tény, hogy a Szerbiai Belügyminisztérium közleménye szerint Kasza József, a VMSZ elnöke és bankigazgató ellen az illetékes szervek a szabadkai közvádlónál bűnvádi feljelentést tettek, mert annak idején a községi költségvetésből mintegy 70 ezer eurónak meg­felelő dinárt utaltak át egy Kasza-közeli magánvállalt illetve a szintén közeli Első Vállalko­zási Banknak, legalább három dologra utal.

A legfontosabb, hogy magyar politikusnak, s egyáltalán a vajdasági magyar közösség­nek nincs helye a szerb politikai színtéren. Akkor sem, ha valaki ezt a szerepet politikai mani­pulációval, nemegyszer erőszakos magatartással akarja kikényszeríteni. A magyar pártok, ha valóban a magyar érdekek képviselete a céljuk, az autonómia ügyében objektíve közelebb állnak Budapesthez, mint Belgrádhoz.

Másodszor, elfogadhatatlan, hogy bárki is a vajdasági magyar politikai színtér szerep­lői közül, saját anyagi ügyeit a magyar érdekekért folytatott küzdelem mímelésével igyekez­zen leplezni.

S végül, de nem utolsó sorban, ha magyar párt, politikai versenypártként vágyik ilyen-olyan stratégiai szövetségeket kötve súlyánál nagyobb politikai szerepre, könnyen beleveszhet a kombinációk tömkelegébe, s végül nem lesz alkalmas sem a versenypárt szerepére, sem a vajdasági magyarság érdekvédelmére.

A VMSZ a két nagy választási kudarc és első számú vezetőjének frissen kirobbant anyagi természetű botránya után nem más, mint egy politikai csődtömeg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kisebbségi többpártrendszert meg kellene szűntetni. Ellenkezőleg, megszűn­tetve a monopóliumokat, alkalmassá kell tenni a valódi szerepére. Arra, hogy a magyar (per­szonális) autonómia keretei között alapjává váljon nemzeti közösségünk egészséges, demok­ratikus fejlődésének.

A VMDP folytatja küzdelmét a teljes, magyar (perszonális) autonómiáért. Tovább ke­resi a konszenzus lehetőségeit, s mindent megtesz azért, hogy Budapest válallja a vajdasági magyarság autonómiaköveteléseinek bilaterális és nemzetközi képviseletét.

 

Dokumentumok:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény 2004. október 22.

Nincs ok a titkolózásra

Kasza József a Kossuth Rádióban elhangzott nyilatkozatában megerősítette, hogy ki­hallgatta a szabadkai rendőrség. Szerinte ez is része annak a pszichológiai hadjáratnak, ame­lyet a szerb rendőrség folytat a vajdasági magyarok ellen.

Kasza Józsefnek, a VMSZ elnökének abban igaza van, hogy a jelek szerint valóban pszichológiai hadviselés folyik. Erre utal a tény, hogy a honvédtalálkozóval kapcsolatban ki­hallgatták Matuska Mártont, a 44/45-ös délvidéki atrocitások neves kutatóját. Aki – mint ismeretes – nyilvánosságra hozta a kihallgatás tartal­mát.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint ezeknek a tényeknek a figyelembevételé­vel elfogadhatatlan Kasza József döntése, miszerint a kihallgatás tartalmáról nem kívánt nyi­latkozni.

Ha ugyanis Kasza Józsefet nem az anyagi ügyeivel összefüggésben, hanem a magyar­verésekkel, vagy más a magyar érdekek védelmében kifejtett politikai tevékenységével kap­csolatban hallgatták ki, akkor elfogadhatatlan a titkolózás.

Mint ahogy elfogadhatatlan lenne az is, ha bárki a vajdasági magyar politikusok közül a magyar ügyekben folytatott politikai tevékenységére hivatkozva kísérelné meg elkerülni a vállalkozásaival kapcsolatos esetleges felelősségre vonást. Ugyanez vonatkozik a magyar po­litikusok közvetlen munkatársaira is.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!