Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 87. szám

2004. november 2.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

 

A szerb Vajdaság

Elhúzódó politikai huzavona és érdekegyeztetések után a múlt héten felállt az új vaj­dasági „hatalom”. Belgrád hatalma és politikai dominanciája megerősödött, a magyar szava­zatok adta politikai bázis beszűkült, de láss csodát: a szófogadó magyar tisztségviselők száma nem csökkent. Belgrád szemszögéből nézve, gond nélkül megkezdődhet az új szerb alkot­mány végleges megszövegezése. Amiben a Vajdaság autonómiája a szerb nemzeti érdekeknek megfelelően alakul. Azaz névleges marad.

A szerb politikai elit kisebbségi ügyekben követett politikája Djindjic, majd Tadic és Kostunica vezetésével sikeresnek látszik. A Kosovóért folytatott küzdelem és Hágával a szerb háborús bűnösök kiadatása körül zajló vitája közepette, a szerb politikai elit a megmaradt Szerbia területén élő kisebbségi közösségek számára kettős ellenőrzési rendszert épített ki. S ami a legfájóbb, a VMSZ-es magyar politikusok és Canak, négy éves időszakon átívelő, bár­gyú közreműködésével, a ravasz szerb politikusok ehhez az ellenőrzési mechanizmushoz megszerezték a nemzetköziek beleegyezését is.

A kikerekedett szerb „kisebbségvédelmi modell” kettős mércével mér. A kisebbségi törvényre épülő nemzeti tanácsok, s a felügyeletükre létrehozott, Kostunica elnöklete alatt működő köztársasági kisebbségi tanács, alulról a községekben létrejövő kisebbségi bizottsá­gokkal, lehetetlenné teszik a kisebbségek demokratikus kibontakozását. Ezzel szemben Kostunica és szerb parlament, benne a szerb pártok színeiben megválasztott magyar képvise­lőkkel, külön tervet fogadott el a kosovói szerbek perszonális, és területi autonómiájáról.

A tartományi új összetételű képviselőház előtt Tadic Demokrata Pártjának alelnöke által bemutatott, Belgrádhoz igazodó kormányprogram – összhangban a menekültek betele­pítése és a magyarok elvándorlása után előállt helyzettel – a kisebbségi autonómiáktól mentes, etnikailag csaknem homogén, névleges autonómiával felruházott szerb Vajdaság modelljét körvonalazza. A Canak-párti Kostres parlamenti elnök, még világosabban fogalmaz. Szerinte, a Vajdaság autonómiáját a szerb alkotmányban kell rendezni, s a tartománynak Szerbiát kell segítenie az Európába vezető úton.

 

Nesze neked „Vajdaság Köztársaság”.

Hol van már ez a canaki szlogen? Ez a követelés s a vele járó sokak számára ígéretes­nek látszó politika a múlté.

Az új politikai modellben a Vajdaság autonómiájáról, mint a politikai küzdelem tárgyá­ról beszélni sem illik. A vajdasági szerb tisztségviselők belgrádi szerb pártok helytartói, vagy a levitézlett Canak helyébe lépő trónkövetelők, akiknek minden útja Belgrádba vezet. A jól fi­zetett magyar tisztségviselők, funkcióik villogtatásával, tüsténkedéseikkel a szerbiai po­litikai elit Európai orientációját hivatottak hirdetni. Nem a munkájukkal, hanem a létükkel.  Vajda­ság Autonóm Tartománynak továbbra sincsenek különösebb feladatai.

Ide vezetett hát a Kasza József, Várady Tibor, Józsa László, Pásztor István és most már Korhecz Tamás nevével fémjelzett tíz, illetve négy éves időszak. A szerb nemzeti érdek, s annak magyar fegyverhordozói már-már legyűrni látszanak a magyar autonómia iránti sza­vazatokban is kifejezett igényt, amelyet előbb a történelmi VMDK, majd a Vajdasági Magyar Demokrata Párt képviselt. De, volt ez már így! S akkor Magyarország még nem is volt EU-tag.

 

Zivan Marelj kifogása

A Milosevic bukását követően, a 2000-ben megválasztott tartományi képviselőház és a kormány nem felelt meg a várakozásoknak. A magyarokénak semmiképpen, de úgy látszik az autonómiapárti szerbek is elégedetlenek a Canak-Kasza duó súlyos következményekkel járó politikájával.

A mulasztás, hogy amikor hatalmon voltak, korábbi ígéreteik ellenére meg sem pró­bálták helyreállítani a Vajdaság autonómiáját, egészében a Kasza vezette VMSZ, és Canak Vajdasági Szociáldemokrata Ligájának a számlájára írható. Kiharcolhatták volna a vajdasági alkotmányt, vagy konfrontációban legalább világossá tehették volna, hogy a demok­ratikusnak kikiáltott Djindjic-kormány nem is olyan demokratikus, mint amilyennek hirdetik. Hiába. Győzött e politikusok személyes érdeke, az hogy megőrizhessék tisztségeiket.

Zivan Marelj, a tényleges, az 1976-ban szerzett vajdasági autonómia utolsó képviselő­házi elnöke, nem minden erkölcsi alap nélkül, a minap kemény politikai ítéletet mondott Ka­sza és Canak 2000-2004 közötti időszakban végzett tevékenységéről.

Marelj az ún. joghurt-forradalom után (1988-ban ezzel menesztette Milosevic az utolsó működő tartományi kommunista pártbizottságot és került hatalomra a Vajdaságban), 1989-ben lemondott elnöki tisztjéről. Elmondása szerint azért, mert a parlament elnökeként nem volt hajlandó aláírni a tartományi alkotmány kiegészítéseit, amellyel Milosevicék az au­tonómia legfontosabb attri­bútumaitól fosztották meg a Vajdaságot.

Szerinte Canak elnöksége és Kasza belgrádi kormányalelnöki működése idején, tehát az elmúlt négy évben a tartományi parlamentnek lépnie kellett volna a Vajdaság tényleges autonómiájának a visszaszerzéséért.

- Ha már a Vajdaság autonómiáját maga a tartományi parlament, saját határozatával szüntette meg, logikus lett volna, hogy Milosevic bukása után ezeket a jogosítványokat szuve­rén módon magának visszavegye. A politikai lehetőségeket, ha van rá megfelelő alkalom, ki kell használni. Az új alakalom vagy jön, vagy nem - figyelmeztetett Marelj.  

Ez a nézet kissé romantikus, naiv, de a vélemény lényege, az hogy a megboldogult Djindjic orránál fogva vezette mind Kaszát, mind Canakot, bizony találó és igaz.

 

Kezes bárányok

Kasza rúdja kifelé áll a politikából. Ha 1996-ban, amikor dr. Sepsey Csaba, a törté­nelmi VMDK alelnöke sajtóértekezleten közzé tette a visszaéléseit bizonyító dokumentumo­kat,  magába száll és felhagy az anyagilag hasznos, de törvénytelen lépésekkel, Kasza ma bol­dog ember lehetne, s nem kellene a bűnvádi feljelentéssel és annak politikai következményei­vel szembenéznie.

Közben az új vajdasági szerb hatalom is feltalálta magát. Fiatalított. Egeresi parla­menti, Korhecz kormányalelnöki tisztsége, valamint a három viszonylag fontos titkárság, amelyeket Korhecz illetve Bunyik és Pásztor vezetnek, egyrészt alkalmasak arra, hogy velük a szerb vezetés továbbra is a demokratikus hatalom pózában tetszelegjen. Ugyanakkor – csak­úgy, mint Kasza a maga idejében – az utánpótlás minden tagja is okkal tarthat bizonyos nem min­dennapi kedvezmények megvonásától. Persze csak akkor, ha nem mutatkozik készséges­nek, ha rossz fát tesz a tűzre.

Egyszóval, a szerb hatalom megtalálta a kezes bárány Kasza kezes bárány utódjait.

 

Amit rendbe kellene tenni

Mi az, amit Kasza és Canak elmulasztott, s amit most Kostres elnöknek a VMSZ megmaradt vezetőinek kellene helyrehozni? Jóllehet ezt Canakék ígérték, a Vajdaságnak nincs alkotmánya. A vajdasági magyaroknak nincs autonómiája. A tartománynak továbbra sincsenek hatáskörei, nincs saját forrásokból táplálkozó költségvetése. Nagyjából azokból a pénzekből gazdálkodik, amelyeket Belgrádtól hellyel-közzel visszakap. Mindezt aligha tudná az új tartományi vezetőség kijavítani. Még akkor sem, ha nagyon akarná.

 

Magyar vonatkozásban világos a helyzet

A szavazathiánnyal küszködő VMSZ-es tisztségviselőket a vajdasági szerb hatalom­ban addig veszik emberszámba, amíg Budapest is elismeri őket. Különben nincs belőlük semmilyen haszon. Nem annyira a magyarországi támogatásokról van szó, mint inkább arról, meddig ismeri el Budapest a kétszeres kisebbségellenőrzési rendszert. Azt, amelyet a kisebb­séggel foglalkozó intézmények területén Kostunica személyesen irányít, s a másikat, a VMSZ „kormányzati felelősségvállalásának” a legújabb modelljét, amely most tartományi szinten létrejött.

Emlékezetes, hogy a magyar szavazatokra épülő köztársasági politikai jelenlét a szerb pártok akaratából, még a 2003-as köztársasági választások után megszűnt. Ezt Kasza még politikai ereje teljében elismerte, amikor egyoldalúan hátrányos „stratégiai megállapodást” kötött Tadic demokratáival. A megállapodás értékét jól mutatja, hogy Kasza ennek birtokában sem kerülhette el a hivatalos feljelentést. (Az, hogy ő mások piszkos ügyeinek nyilvánosság előtti felemlegetésével próbálta magát kihúzni a csávából, nemcsak azt bizonyítja, hogy fáj neki a privilégiumok elvesztése, hanem inkább azt, hogy nincs már magyar és főleg nincs érinthetetlen magyar a legszűkebb szerbiai politikai elitben. Ezen a tényen Budapest sem vál­toztathat. Anyagi támogatással sem. S ez akkor is így van, ha Kasza végül is megússza, mert most csak utolsó figyelmeztetést kapott.)

Magától adódik a kérdés, érdeke-e Budapestnek ennek a legújabb, az eddiginél ala­csonyabb szinten megvalósuló „nyugalmi állapotnak” a fenntartása? Ezt ebben a pillanatban nem lehet tudni.

Várható, hogy ha a magyarországi politikai elit az autonómia ügyét kézbe veszi, átér­tékelődik a vajdasági magyar politikai elit és a magyar közösség helyzete is.

 

Dokumentumok:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. október 31.

Közös tevékenység a kettős állampolgárságért

Deutsch Tamás és a VMDP vezetőinek találkozója

 

Deutsch Tamás, az országgyűlés Fideszes elnöke és Ágoston András, meg Csorba Béla szombaton Temerinben megbeszélést folytattak a kettős állampolgársággal kapcsolatos referendum előkészületeiről és a Vajdaságban esedékes, ezzel összefüggő eseménysorozatról.

Egyetértettek abban, hogy a Magyarországon, a politikai színtéren egyelőre nagy a csend az ügydöntő népszavazás körül. Igaz, a határon túli magyarok máris sokat tettek a tria­noni trauma meghaladására alkalmas kettős állampolgárság ügyében, de még nem szabad le­állni.

Mindent meg kell tenni azért, hogy Magyarországon, a magyar szavazók is átérezzék azt a felelősséget, amelyet elődeink érezhettek annak idején, 1848-ban és 1956-ban, amikor saját személyes érdekeiken és kétségeiken felülemelkedve közvetlenül avatkoztak be a nem­zet történetébe.

A VMDP az egyetlen párt a Kárpát-medencében, amely a kettős állampolgárságot megalapításától, 1997-től kezdve egyik elsődlegesen fontos, rögzített programcéljaként fo­lyamatosan szorgalmazza.

A VMDP helyesnek tartja és csatlakozik az MVSZ által már bejelentett kampánytevé­kenységhez. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a magyar pártok a Kárpát-medencében közö­sen, vagy pártonként, esetleg így is, úgy is, kiáltványban forduljanak a magyar politikai elit tisztségviselőihez arra kérve őket, hogy felelősségük tudatában tegyenek meg mindent az ügydöntő népszavazás sikeréért. Akit megillet a felelősség, vállalnia kell a ráháruló feladato­kat!

 

Helyreigazítás

Kossuth Rádió, Világóra, 2004.10.31.

Interjú Kasza Józseffel.

 

Kasza József részéről elhangzott:

„… magyar politikai pártok gerjesztették és indították a támadást…”

„… Tomislav Nikolicnak és Seseljnek, annak idején, az úgynevezett bizonyítékokat Sepsey Csaba és társai juttatták el…”

„… a radikálisokkal semmi együttműködés nem lehetséges és nem is lesz, Páll Sán­dorral ellentétben…”

Dr. Sepsey Csaba, a VMDP alelnöke az elhangzottakhoz kiegészítés és pontosítás céljából a következőket fűzöm hozzá:

Szabadkán sokan tudtak a milosevici hatalommal kokettáló Kasza József kétes ügyle­teiről, de a bosszújától tartva senki sem merte szóvá tenni. Én voltam az első, aki 1996. áprili­sában, sajtótájékoztatón a nyilvánosság elé tártam az egyik botrányos  telekvásárlási ügyét. Az erről szóló dokumentumok fénymásolatát a helyszínen 10-12 példányban szétosztottam az újságírók között. Tomislav Nikolictyal és Seseljel soha nem voltam semmilyen kapcsolatban és semmilyen dokumentumot nem juttattam el hozzájuk. Egyébként a mostani ellene szóló vád, a hírek szerint, nem a fenti üggyel kapcsolatos.

Kasza József néhány nappal az említett interjú előtt az egyik belgrádi napilapban (Blic, 2004.10.26.) a következőt jelentette ki:

„… ha Páll Sándort Becsén nem zavarja a radikálisokkal való koalíció, miért zavarná az Kasza Józsefet. Tehát, minden opció még játékban van.”

Ennyit Kasza úr szavahihetőségéről.

Szabadka, 2004.11.01.                                                Dr. Sepsey Csaba 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.