Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 88. szám

2004. november 8.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Választmány 2004. november 6.

Állásfoglalás

a vajdasági magyarság sérelmeiről és a nemzeti felemelkedés lehetőségeiről

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt megállapítja, hogy a helyi szerb hatalom és pol­gárok részéről elkövetett sérelmek 1990-től kezdve váltakozó intenzitással ugyan, de a mai napig tartanak. A nemzeti alapú fizikai támadások és a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés az élet legfontosabb területein, a szerb lakosság körében megnyilvánuló agresszív nacionalizmus, s a szerb kormány és politikai elit megengedő magatartásának a kö­vetkezménye.

A testvériség-egység soha meg nem valósult eszméjét – a régi szocialista beidegződés következtében – a Milosevici vezetés úgy értelmezte, hogy a vajdasági magyarok akkor lehet­nek csak lojális polgárai a régi, szocialista Jugoszláviában egyeduralomra törő Szerbiának, ha fenntartás nélkül támogatják a nagyszerb törekvéseket. Ideértve a hódító célú balkáni há­ború­zásaiban való tevékeny részvételt is.

A történelmi VMDK 1990. március 31-én alakult meg Doroszlón. Koherens, a magyar nemzet egésze érdekeinek megfelelő politikája kezdettől fogva szöges ellentétben állt Milose­vic törekvéseivel. Az 1944/45 szerb atrocitások magyar áldozatai kérdésének megnyi­tása, annak kimondása, hogy a vajdasági magyarság nem kíván részt venni a délszláv népek véres történelmi vitájában, majd az autonómiakövetelés bejelentése, s egyáltalán, a vajdasági ma­gyarság önálló politikai szubjektumként történő megjelenése a szerbiai és a nemzetközi poli­tikai színtéren, Milosevicnek kihívást jelentett, melynek a vajdasági magyarság megfélemlíté­sével és Magyarországtól való politikai elszigetelésével kívánt megfelelni.

Szerbiát magyar veszély nem fenyegette. Milosevic sem akart újabb frontot nyitni Magyarország felé, de a lélektani hadviselés eszközeivel olyan helyzetet teremtett, amelyben Magyarországot távol tartva, s a vajdasági magyarságot megfélemlítve szabadon háborúz­ha­tott, szerte a volt szocialista Jugoszláviában.

 

A megfélemlítés eszközei

Már az 1990-es évek elején magyarellenes hajsza indult a vajdasági magyarság, a tör­ténelmi VMDK és vezetői ellen. Félkatonai alakulatok grasszáltak a magya­rok által lakott városokban, falvakban, s az éjjeli lövöldözések meg a Vukovár ostromáról érkező hírek nyugtalanították az éppen magukra talált vajdasági magyarokat. A katonai behí­vók, s a törté­nelmi VMDK felszólítása, hogy a magyarok ne menjenek háborúba, a végsőkig felkorbácsol­ták a szenvedélyeket. A szerb hatalom sokakat megfélemlített. Azokat, akik nem vállalták a katonai behívót, vagy elmenekültek, megfosztották munkahelyüktől. Megkezdő­dött a „meg­bízhatatlan” magyarok kirostálása a hatalmi és a közigazgatási szervekből, min­denek előtt a rendőrség kötelékeiből, az igazságszolgáltatásból, valamint az állami ellenőrzés, elsősorban a pénzügyi ellenőrző szervekből. Magyarverések is voltak, de intenzitásuk a többi nemzeti sé­relemmel járó intézkedéshez viszonyítva nem volt kiemelkedően nagy. A magyar­ság töme­geiben a kezdeti felbuzdulás után, újra gyökeret vert a félelem, az el­hagyatottság a kilátásta­lanság érzése, amelyet a magyar-magyar kapcsolatok erősödése, s a népesség egy vékony ré­tegét érintő segélyek, adományok érkezése lényegében nem ellensú­lyozhatott.

 

A menekültáradat és a kétpólusúvá vált politikai elit

Az 1992-1993-ban a háborús területekről összeharácsolt pénzzel és különböző va­gyontárgyakkal megjelenő szerb „menekültek”, rosszat sejtető bevezetője voltak a későbbi, hullá­mok­ban érkező menekültáradatnak. Milosevic a már alkalmazott megfélemlítési módsze­rei mellé, felvette a hátrányos megkülönböztetés újabb válfaját. A menekülteknek a magyar­több­ségű településekre történő elhelyezését, majd letelepítését.

Az autonómiakövetelés fenntartása, az azzal járó politikai kockázatok megosztották vajdasági magyar politikai elitet.  A helyi szerb hatalomhoz simuló szárny 1994-ben – Buda­pest tevőleges segítségével – létrehozta a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ). Az így kétpólusúvá vált vajdasági magyar politikai elit a szerb hatalmi akaratnak, a menekültek be­telepítésének nem tudott ellenállni. A VMSZ a csoportérdekektől vezérelve, a hatalomban való részvétel illúziójától bódultan, elhagyta a magyar autonómiára vonatkozó követelést és ezzel funkciója is megváltozott. Megfelelő médiatámogatással, a Milosevic szocialistával lét­reho­zott „technikai koalíciót” a vajdasági magyarság alapérdekeivel összeegyeztethetőnek mondta, s a gyakorlatban vállalta a szerb nemzeti érdeknek megfelelő politizálást. Ellenezte a magyar (perszonális) autonómiát és a kettős állampolgárságot.

 A vajdasági magyarság, politikai alávetettségben egyre inkább meg­csömörlött saját politikai elitjének tevékenységétől. Befelé fordult, s az általános zűrzavarban a közös bajokra egyéni válaszokat keresett. Folytatódott a kitelepülés és csökkent az asszimi­lációs nyomással szembeni ellenállás. Egy évtized alatt negyvenezerrel csökkent a vajdasági magyarok lélek­száma, s nem egész háromszázezres kisebbséggé váltak. Közben mind hiányo­sabbá vált a magyar munkaképes lakosság átlagos szakképzettsége, s a „szegény mene­kültek” foglalkoz­tatási gondjaira hivatkozva a szerb hatalom még inkább háttérbe szorította a magyar munka­vállalókat.

A kosovoi albánok ellen elkövetett szerb atrocitásokról szóló hírek, újra a háború ré­mét idézték fel. Ez lehet az oka, hogy a NATO bombázások előtti időszakban a magyarveré­sek, a vajdasági magyar­ság po­litikai tudatában inkább a vigasztalanul nehéz általános helyzet velejárójaként csapódtak le.

 

Az októberi fordulat és a magyarverések

Az 1999-ben bekövetkezett NATO bombázások és Milosevic bukása után a Djindjic-kormány iránt, melyben ott ült a kétpólusú vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnyának képviselője is – elsősorban a Magyar Szó és a magyar média hatására – a vajdasági magyarok túlzott reményeket tápláltak. A szerb politikai elit azonban a politikai belharcokkal és Kosovo elvesztésének megemésztésével volt elfoglalva. Így a jelentős nem­zetközi támo­gatások ellenére sem tudott lényeges, a magyarok szempontjából is pozitív elő­relépést produ­kálni. Az aláve­tettségben élő magyarság tömegei kézzelfogható javulást sem a munkanélküli­ség tekinteté­ben, sem a hatalmi szervek viszonyulásában nem tapasztalhattak. Ellenkezőleg, a vadkapitalista folyamatok elmélyülése, a maffiagazdálkodás elemeinek „leg­alizálása”, még inkább világossá tette számukra, hogy néhány kormányzati szerepvállalásban megtollasodott magyar politikus és szűk környezete kivételével, szociális helyzete, a fiataloké különösen, még bizonytalanabbá vált. A magyar politikai elit tehetetlenségét látva, a VMSZ kirekesztő politikája nyomán némely magyarok a demokratikus szerb pártokhoz csatlakozva igyekeznek személyre szóló kedvezményekben részesülni.

A Kostunica-kormány sem hozott változást. Sőt! A Kosovoból a bombázások és a szerbek kivonulása után a Vajdaságban érkező menekültek s a korábbi menekülések felcsepe­redett átélői, valamint a helybeli szintén munkanélküli és távlatokban szűkölködő, de tenni vágyó fiatal nemzedéke, a negatív viselkedési mintákat részesítette előnyben. Az afféle biz­tonsági szelepként működő rendszeressé váló magyarveréseket a szerb hatalom 2000-től kezdve nem megszűntetni, inkább csak ellenőrizni akarta. A vajdasági magyarság aláve­tettsé­gét tetéző nyomásnak ezt a nemzetközi színtéren is érzékelhető, látható formáját a szerb ha­talom pragmatikus okokból alkalmazza. Egyrészt saját, a szerbiai puskaporos hordó „veszé­lyességére” akarja így felhívni a figyelmet, másrészt el akarja venni az EU-tag Ma­gyarország kedvét attól, hogy Ausztria módjára, „beleüsse az orrát” a Kosovoi rende­zés folyamatába. Harmadrészt, a vajdasági kétpólusú politikai elit immár másodhegedűssé vált, de még mindig hozzá dörgölőző szárnyát felhasználva, meg akarja akadályozni, hogy bárkinek is eszébe jus­son párhuzamot vonni a kosovói szerb és a vajdasági magyar kisebbség autonómiakövetelései között.

 

A VMDP és a magyarországi politikai elit

Történelmi tény, hogy a vajdasági magyarok másfél évtized alatt nem tudták érvénye­síteni autonómiatörekvésüket. A vajdasági magyarság helyzete továbbra is nyílt és megoldat­lan. Jól látható, hogy az EU-tag Magyarország aktív, mind a bilaterális kapcsolatokban, mind a nemzetközi politikai színtéren megnyilvánuló támogató politikája nélkül a magyar autonó­mia megvalósítása a továbbiakban sem sikerülhet.

A magyarországi politikai elit másfél évtized alatt egyszer sem állt ki egységesen és tevőlegesen a vajdasági magyarok magyar autonómiára vonatkozó követelése mellett. Még ahhoz sem járult hozzá, hogy konkrét autonómiamodell válhasson a politikai fellépés közös alap­jává. Ennek a budapesti magatartásnak két oka van.

Az egyik, hogy a magyarországi politikai elit az EU-csatlakozás folyamatát nem kí­vánta veszélyeztetni a kisebbségi autonómiatörekvések képviseletével. A másik, ezzel össze­függő ok, hogy a magyarországi politikai elitnek nincs közös álláspontja arról, hogyan viszo­nyuljon a 21. században a Kárpát-medencében élő magyar közösségekhez. A magyarországi szavazók a Kádár-korszakhoz fűződő érzelmeire is tekintettel, ma is eldöntetlen a kérdés, szük­ség van-e egyáltalán a határmódosítás nélküli nemzeti integrációra? 

Orbán Viktor és a Fidesz – MPSZ szerint igen. Az MSZP és az SZDSZ hajlandók ugyan anyagilag támogatni a kisebbségi közösségeket, de – a realitásokat mellőzve – az auto­nómiatörekvéseik meg­való­sítását e közösségek, és a helyi hatalom megegyezésétől teszik függővé. A kettős állam­pol­gárságot nyíltan ellenzik. A vezetők szerint azért, mert az veszé­lyeztetheti Ma­gyarország belső gazdasági és szociális egyensúlyát.

A VMDP a Fidesz – MPSZ álláspontját tartja reálisnak. A Kárpát-medencében élő magyarok csak nemzetként foglalhatják el helyüket Európában. Magyarország csak kisebbsé­geivel együtt lehet sikeres tagja a nemzetek közösségének.

A VMDP szerint arra van szükség, hogy az EU-tag Magyarország kétoldalú tárgyalá­sokon szorgalmazza a vajda­sági magyar kisebbségi közösség nyílt és megoldatlan helyzeté­nek magyar autonómia útján történő demokratikus rendezését. Az érvényes szerbiai kisebb­ségi tör­vény alapján létrehozott VMSZ-es nemzeti tanács, felette a Kostunica-vezette köztár­sasági kisebbségi ta­náccsal, alatta a községi kisebbségi bizottságokkal, nem más, mind a szerb nem­zeti érdek intézményesített közvetítője. Ennek tudatában érthető, hogy a VMSZ nemzeti taná­csa nem ítélte el a magyarok elleni atrocitásokat, nem támogatja a kettős állampolgársá­got, s természetesen a magyar (perszonális) autonómiát sem.

A magyar (perszonális) autonómia, a kettős állampolgárság, meg a részarányos parla­menti képviselet eszméje a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) létrejötte, 1997 feb­ruárja óta, gerincét képezi a párt programjának. A magyar választói névjegyzékre és a több­párti választásokra épülő magyar (per­szo­nális) autonómia feladata, hogy feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyarság alapérdekeit elsősorban a szerb politikai színtéren. A rész­arányos parlamenti kép­viselet igaz­ságos, a nemzetközi tényezők által is preferált megoldás. A kettős állampolgárságban VMDP a nemzeti integráción túl eszközt lát Magyaror­szág fenn­tartható fejlődése feltételeinek megteremtésére. A kettős állam­polgárság egy EU-kompatibilis komplex foglalkoztatási program útján megalapozhatja a nemzet belső erőforrá­sainak racio­nális felhasználását.

A történelmi szállásterületein fejlődő nemzet határmódosí­tás nélküli integrációja, belső erőforrásainak feltárása, s a belőlük származó kom­paratív előnyök alkotó kibontása a 21. század elejének nagy feladata, nemzetünk felemel­kedé­sének és az Európába való sikeres beépülésünk záloga.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

 

Somogyi Ferenc

Magyarország Külügyminisztere

Budapest

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a saját nevemben jókívánságaimat fejezem ki hivatalba lépése alkalmából. Mi vajdasági magyarok nagy várakozással tekintünk az EU-tag Magyarország külügyminiszterének a magyar autonómiával kapcsolatos tevékenysége elé.

Megszűntek azok a kötöttségek, amelyek korábban a magyar diplomáciát megakadá­lyozták abban, hogy a nemzetközi politikai színtéren szószólója legyen a kisebbségi autonó­miatörekvéseknek. Ma már senki sem vitatja, hogy az autonómia jó megoldás. Ugyanakkor világossá vált, hogy a magyar politikai elit határozott nemzetközi tevékenysége nélkül, csupán a magyar pártok és a helyi többségi hatalom egyezkedése alapján tényleges magyar autonó­mia nem jöhet létre.

A vajdasági magyarság kérdése nyílt és megoldatlan. A szerb politikai elit serényen dolgozik, az új szerb alkotmányt előkészítésén. Eközben szóra sem érdemesíti autonómiatö­rekvéseinket. Ezt az intézményt, külön jogi eljárásban, csak a koszovói szerbek számára kí­vánja a nemzetközi segítséggel megvalósítani.  Bizonyítja ezt a szerbiai parlament elnökének Szili Katalin elnök asszony jelenlétében tett, már-már gúnyolódó megjegyzése, miszerint ő nem ismeri „egy bizonyos kisebbség autonómiájá­nak fo­galmát”. Ezeket a dolgokat a magyar diplomáciának helyre kell tenni. Tapintatosan, de határozottan fel kell hívni a szerb fél fi­gyelmét, hogy a már működő autonómiák nagyban hozzájárulnak nemzetek közötti feszültség enyhítéséhez. Az elutasító magatartás viszont elmélyíti a szembenállást.

Üdvözöljük Hiller István bejelentését, miszerint folyik a nem EU-tag országokban élő ma­gyarok zavartalan beutazását célzó jogszabály előkészítése.

Ez szükséges, de nem elégséges lépés. A kettős állampolgárságot nem helyettesítheti. A VMDP szerint a kettős állampolgárság és a tényleges magyar autonómia együttesen ala­pozhatják csak meg a határon túli magyarok közösségként való megmaradását. Annál inkább, mert bevezetésének nincs jogi akadálya. S a mellette szóló érveket tudományos kutatások eredménye nem cáfolja.

A csak a politikusok által hangoztatott katasztrófa-elméletekkel szemben úgy gondol­juk, hogy a kettős állampolgárság esz­közként segítheti az EU-tag Magyarország fenntartható fej­lődése feltételeinek megteremtését. A kettős állampolgárságra alapuló nemzeti foglalkoz­tatás­politikai modell kidolgozása ser­kentheti a határon túli magyar közösségek belső erőforrá­sai­nak racionális kibontakoztatását, a trianoni trauma meghaladását, s a nemzet egészének fel­emelkedését.

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Nem örülünk neki, de tényként tudomásul vesszük, hogy a magyarországi politikai elit a kettős állampolgárság kérdésében is megosztott. Úgy gondoljuk azonban, hogy a december 5-i ügydöntő népszavazás sikeres lesz. Meggyőződésünk, hogy a magyarországi magyarok most, amikor erre történelmi lehetőségük nyílt, személyesen is hozzájárulnak a trianoni tra­uma feloldásához. A magyarok személyes részvétele nélkül nem lett volna 1848 és 1956 sem.

Tisztelettel:

Temerin, 2004. november 3.

Ágoston András