Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 91. szám

2004. november 19.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Minél több magyar, minél tovább maradjon meg magyarnak!

 

Bőjte Csaba atya, a Dévai árvák oltalmazója a kettős-állampolgárságról

 

„Ezelőtt pár évvel még a magyar igazolvány is szinte égbekiáltó bűnnek tetszett – hatá­ron innen és túl – nagyon sokaknak. Ma már úgy érezzük, hogy ennél töbre a kettős ál­lampol­gárságra is joga van az akarata ellenére a határokon kívül, születet magyarságnak. Hi­szem, ahogy nem lehetett leállítani a francia forradalom eszméit, vagy a német újraegyesítés utáni vágyat, úgy nem lehet megalítani azt a folyamatot, hogy  a "határon túli magyarok" ott­honra találjanak a  magyar testvéreik között. Hiszem, hogy a közel jövőben mindenképpen megva­lósul ez a tiszta, szíveinkbe írott vágy.”

 

Ágoston András:

"Nyilvánosan nem lehet ellenezni"

Egyre inkább látszik, hogy december 5-e az ügydöntő népszavazás napja az igazság pillanata lesz a Kárpát-medencében élő magyarság számára. Meglátjuk, hol tartunk a határ­módosítás nélküli nemzeti integráció folyamatában. S azt is, hogy a magyarországi szavazók kinek adnak igazat.

A budapesti internetező nyugíjasnak, aki minősíthetetlen stílusban, de őszinte, mély felháborodás­sal mondta le a VMDP Hírlevelét, mert abban Tamás Gáspár Miklós kettős ál­lampolgárságra vonatkozó kijelentését, azt, hogy „eszelős ötletről” van szó, a több mint há­romszázezer ma­gyarországi aláíró igazának védelmében magára a különc filozófusra hárítot­tam vissza.

Vagy éppen Mádl Ferencnek, a Magyar Köztársaság elnökének, aki a MÉRT-en nem­csak közjogi tisztségének, de a tör­ténelmi felelősségének tudatában kimondta: „a magyar ál­lampolgárság egyszerűsített felté­telek melletti megadását e közösségek egyöntetűen törté­nelmi igazságtételnek tekintik, és ők is jól tudják, hogy megadásának nincs jogi akadálya”.

Reméljük, hogy a magyarországi szavazók többsége mégis úgy gondolkodik, mint Mádl Ferenc. Aki felszólította Magyarország választópolgárait, hogy „vállaljanak közös­séget azokkal a magyarokkal, akikkel a történelem egy nemzetberendezett minket, és akik szeretnék velünk ezt a sorsot osztani, barátságban minden szom­széddal és az egységében erő­södő Euró­pával".

Sajnos a kormánypártok más véleményen vannak. Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök úr kijelentette, hogy a népszavazás jobban megoszt, mint bármi az elmúlt két évben. Ez bi­zony igaz. De nem kell rajta csodálkozni, hisz a parlamenti pártok akaratától függetlenül olyan helyzet alakult ki, amelyben a magyarországi választópolgároknak történelmi döntést kell hozniuk. Ez azonban nem baj. Most egyéni döntést kell hozni. Az a fontos, hogy elegen legyenek azon az oldalon, amely akarja a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációját.

Gábor Áron „egyszerű” hazafiként öntött jó ágyúkat a honvédeknek. Szabó Jánosról, a Széna-téren parancsnokló legendás Szabó bácsiról sem tudott senki, amíg tettekre nem került a sor. S a szovjet tankokat megrohamozó pesti srácok közül sokak máig névtelenek maradtak, de tud­juk, személyesen alakították a történelmünket.

December ötödikén történelmet írhatnak a magyar szavazó polgárok is. Megnyithatják az utat mindazok előtt, akik úgy tartják, hogy a 21. században együtt kell haladnunk, ne­künk magyaroknak. S akik úgy gondolják, hogy a kettős állampolgárság eszköz lehet az EU-tag Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtésére.

Tekintettel arra, hogy az ügydöntő népszavazás történelmi döntést hozhat (ha megnyí­lik az út a kettős állampolgárság előtt) jó lenne, ha a kampányban, nyílt szándékok, tényleges érvek csapnának össze. S nem lenne olyan külügyminisztériumi, bizalmas stratégia, amelyben a népszavazást "nyilvánosan nem lehet ellenezni". Titokban lehet? Az erdélyi Transindex in­ternetes hírportál által megszerzett dokumentum szerint igen.

 

Dokumentum:

IDEGFEJJEL

Kettős állampolgárság: ki kapja meg, s ha igen, akkor miért ne?

 

Ha kettős állampolgárságot kell adni, jobb erről nemzetközi szerződést kötni – többek közt ez áll a magyar külügy bizalmas feljegyzéseiben. Hogyan szűkítsük a jogosultak körét: a csava­ros megoldások közt is csemegéztünk. A politikusokat és a kettős állampolgárság meg­adásában reménykedő kisebbségben élő ma­gyarokat egyaránt többé-kevésbé hidegzuhanyként érheti azoknak a szakértői anyagoknak egy-egy megállapítása, amelyek a magyar külügymi­nisztériumban készültek e kérdéskörről a MÁÉRT ülése előtt. A lapunk birtokába jutott, 200 oldalas dokumentumcsomagból a legrelevánsabb szempontokat vesszük szemügyre.

 

A tényállás

Az állampolgárság annak a ténynek a jogi megjelenítése, hogy az egyént szoros kap­csolat fűzi egy adott állam lakosságához – szögezi le a Hágai Nemzetközi Bíróság esetjoga alapján az a szakértői anyag, amely a MÁÉRT állampolgársági szakbizottsága részére készült.

Az összefoglaló felemlíti, hogy a trianoni békeszerződés (1921) 61. cikkelye szerint "a szom­szédos országokban élő magyarok elveszítették magyar állampolgárságukat". Egy ki­búvó volt – ha az egyén külön igényelte az állampolgárság megtartását és egy éven belül át­települt Ma­gyarországra.

 

Joghézag

A párizsi békeszerződés (1947) nem tartalmaz explicit állampolgársági rendelkezése­ket, ám hatályon kívül helyezi a bécsi döntéseket, amelyek magyar állampolgárságot adtak a Magyar­országhoz csatolt területeken élőknek. "A békeszerződésben a határmódosításokkal érintett személyek állampolgárságának nemzetközi jogi rendezése nem történt meg" – álla­pítja meg a szakértő. A szöveg emlékeztet a Velencei Bizottság a kedvezménytörvényről adott állásfoglalására, amely hangsúlyozottan felhívta a magyar hatóságok figyelmét arra, hogy külföldi állampol­gárokról "csak a saját területe vonatkozásában alkothat kötelező érvényű rendelkezéseket". Az Európai Állampolgársági Egyezmény (aláírva 1997 novemberében Strasbourgban, tagja Ausztria, Dánia, Hollandia, Portugália és Svédország, illetve Magyaror­szág és Szlovákia), "egyértelműen elismeri a kettős állampolgárság intézményét, és kifejezet­ten szabályozza az ezzel járó jogokat és kötelezettségeket".

A konvenció ugyanakkor kimondja, hogy minden állam saját joga szerint határozza meg, ki­ket tekint állampolgárainak. Az ilyen jogszabályt viszont más államok annyiban köte­lesek elfogadni, amennyiben ez összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nem­zetközi szokásjoggal.

 

De ki kaphat állampolgárságot?

Az egyezmény tiltja a nemzetközi vagy etnikai származáson alapuló diszkriminációt, de elis­meri, törvényszerű az a gyakorlat, hogy az államok feltételeket szabnak, amelyek ked­vezmé­nyeket biztosítanak: ilyen az ország nyelvének ismerete, a származás vagy a születési hely. A Magyarországon hatályban levő állampolgársági törvény (1993/LV) szerint a legin­kább kedvezményes eljárással az honosítható, aki magát magyarnak vallja, akinek felmenője ma­gyar állampolgár volt és legalább egy éve Magyarországon él. A kérelmet kizárólag egyé­nileg és Magyarországon lehet benyújtani.

 

Előnyök és hátrányok

Lehetne módosítani úgy a törvényt, hogy a kérelmet külföldön és bevándorlás nélkül lehessen benyújtani. És kicsodák? A szakértői válasz: vagy azok, akik saját maguk valamikor magyar állampolgárok voltak, illetve olyan, akiknek korlátozott fokú felmenője az volt (kizá­rólag a szülő vagy a nagyszülő). A jelentés "rövid jogvesztő határidő" beiktatását sem tartja kizártnak – vagyis aki egy adott pillanatig nem kérelmezi az állampolgárságot, véglegesen búcsút mondhat neki. A szöveg kiemeli, hogy viszonylag szűk rétegről van szó, vagyis ez a megoldás "nem nyitja meg széles kör számára az áttelepülés lehetőségét, a jogvesztő határidő tovább szűkíti a ké­relmezők számát" (már csak azért is, mert Romániából eleve kizárja azo­kat, akik nem éltek Észak-Erdély területén 1940-44 között – szerk. megj.) Előny továbbá, hogy "nem bátorítja a szülőföld kiürítését".

 

Kiszámíthatatlanság

További megoldás, hogy a törvény marad a régiben, marad a kötelező magyarországi beván­dorlás, de eltörli a jogszabály az egyéves várakozási időt. Hátrány, hogy a törvénymó­dosítás ellentétes volna – a diszkrimináció tilalma miatt – az Eu­rópai Állampolgársági Egyezménnyel, s a megváltoztatott jogszabály a világon bárhol élő, volt magyar állampolgár összes leszármazottjára vonatkozna, így mégis "meghatározhatatlan számú kérelem benyújtá­sával lehet számolni". Mindenesetre az összeállítás melléklete felsorolja, hogy a Magyaror­szággal szomszédos álla­mok közül kedvezményes honosítást biztosít etnikai alapon és beván­dorlás nélkül Horvátor­szág, Szlovénia, Szlovákia, Szerbia-Montenegró és Románia.

 

Miért jobb szerződni?

A szakértők – inkább sugalmazva, mint kimondva – nemzetközi szerződés megkötését tartják célravezetőbbnek, arra alapozva, hogy a térségben Szerbia-Montenegró és Bosznia-Hercego­vina kötött sikerrel ilyen megállapodást. A szerződés előnye, hogy nem diszkrimi­nálna etnikai alapon, egyéb állampolgársági jogokat és kötelezettségeket is szabályozhatna, mivel csak egy adott országra vonatkozik, nincsenek "világméretű" kihatásai, továbbá ha az adott állam beleegyezik a dologba, elkerülhetők a nemzetközi fórumok előtti viták.

 

Miért nem jobb szerződni?

Ha a nemzetközi megállapodás feltételül szabja a magyarországi lakóhelyet, akkor a szülőföld elhagyását bátorítaná, illetve a kétoldalú tárgyalások miatt a szöveg végelegesítése és hatály­balépése, meglehetősen elhúzódhat.

 

Ki fizeti a számlát?

Az egyik pénzügyi jellegű hatásvizsgálat "a magyar állampolgárság megszerzését kö­vető, esetleges tömeges hazatéréssel kapcsolatban" leszögezi, hogy a magyar szociális ellátó­rendszert gyakorlatilag minden "új" állampolgár igénybe veheti. Ugyan a vonatkozó törvé­nyek életvitelszerű Magyarországon tartózkodást írnak elő feltételként, de ezt "az eljáró szer­vek a gyakorlatban nem tudják ellenőrizni". Érhető, hogy ez a szempont nyugtalanítja a költ­ségvetés összeállítóit, hiszen az állampolgárnak természetszerűen nincs szüksége külön enge­délyre munkavállaláshoz. Így "akár egynapos munkaviszonnyal is hozzá lehet jutni több évig folyósítandó ellátásokhoz", például táppénzhez, gyermeknevelési segélyhez stb. Az egészség­ügyi ellátások köre sem lehet korlátozott, továbbá az állampolgár nem magyar [nemzetiségű] eltartott közeli hozzátartozói is jogosultak "a legköltségesebb műtétekre".

 

Tíz- vagy ötszázezer áttelepülővel számolva

A költségszámítások alapja a belügyminisztérium jogi főosztályának adata, miszerint jelenleg 778 ezren rendelkeznek magyar igazolvánnyal. Eszerint a hatástanulmány azzal a feltétellel számol, hogyha 10 ezren, 100 ezren vagy 500 ezren települnek át új jogaikkal élve. Eszerint 10 ezer fős áttelepülés – minden lehetséges, társadalombiztosítási jellegű költséget beszámítva, beleérve az ideiglenes lakhelyeket is – 4 milliárd forintba kerülne. Félmillió új állampolgár Magyarország területén 137 milliárdos társadalombiztosítási pluszt venne igénybe.

"A kiadásokat csökkentheti az állampolgárság kiterjesztését megelőző, átgondolt, je­lentős reform a szociális védelmi, társadalombiztosítási ellátások területén. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a jelenlegi magyar állampolgárok jogosultságát is módosítjuk, szigorítjuk [...], meg­szüntetve azt a jelenlegi alapelvet, hogy minden Magyarországon lakó személy jogosult az ellátásra". További megoldási javaslat "felülvizsgálni" a lakcímbejelentésről szóló 1992. LXVI. törvényt.

 

"Nyilvánosan nem lehet ellenezni"

Kovács László akkori külügyminiszternek készült még július elején az a feljegyzés, amely arra készítette fel a tárcavezetőt, hogyan reagáljon arra, hogy a Magyarok Világszövet­sége befejezte a népszavazási aláírásgyűjtést. "Az aláírásgyűjtés lezárulása után a magyar politikai elit (a kormány mellett a legnagyobb ellenzéki párt is) nehéz kommunikációs hely­zetbe kerül, mert az állampolgárság megadása inkább az áttelepülésre serkenthet, szemben áll az autonómia-törekvésekkel, ugyanakkor nyilvánosan nem lehet ellenezni a politikai véle­ménynyilvánítás akár népszavazás útján történő kinyilvánítását". A kormányzati kommuniká­ciónak visszafogottnak kell maradnia – írja a szakértő. A tanácsot – az utóbbi hónap sokszor vehemens sajtónyilatkozatait tekintve – a Gyurcsány-kabinet nem igazán fogadta meg. Nem kelti a nyugodtság látszatát az sem, hogy a kormány egyre-másra áll elő az állampolgársági ügyet kiváltó egyéb ötletekkel, például a külhoni útlevél vagy a 20 milliárdos extratámogatás ügyével.

Összeállította: Sipos Géza

Transindex: [16.11.2004]

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.