|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. december 5.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Levélváltás
Kedves András!
…A ma reggeli rádióadásról nem tudtam (Gyurcsányt néztem a Nap-Tévében), de Hornyik (Miklós) üzeni, hogy állítólag elhangzott részedről a "nemzetállam", s azt ideát nem tartják szerencsés körülménynek, mert (s ezt én is állítom) itt, sőt Brüsszelben is, egészen másként értelmezik, mint odahaza. Gyurcsánynak (stb.) kapóra jönne. Erre barátilag hívjuk föl a figyelmedet. Ha még kérhetem, szeretném, ha az első mondatbeli kérdésemre adnál visszajelzést. Szíves üdvözlettel:
Ágoston Mihály
Ágoston Mihály
Hornyik Miklós
Budapest
Kedves Mihály!
…A "nemzetállam" kifejezés Brüsszelben gondot okozhat. Ettől függetlenül saját ügyünkben nekünk kell megoldást találnunk. Függetlenül attól, sikerül-e a népszavazás, a kérdés az, hogyan érhetjük el, hogy jogilag azok is beletartozzanak a nemzet fogalmába, akik a határokon kívül élnek. Mind a személyi elvű kisebbségi önkormányzat (perszonális autonómia), mind a kettős állampolgárság, s most a nemzetállam ügyében is vannak akik, azt nézik (joggal), mit mond majd a Nyugat? Miután Magyarország most már EU-tag lett, inkább talán azt kellene néznünk, mi az, ami nekünk magyaroknak megfelel. A magyar politikai elitnek előbb utóbb meg kell mondania, el kell döntenie mi a szándéka a kisebbségiekkel. Én bízom abban, hogy közös erővel meghaladhatjuk a trianoni traumát. Mellékeltem két szöveget, melyekben erről a témáról írtam. De, gondolkozzunk együtt! Hátha van jobb megoldás is.
Temerin, 2004. december 5.
Barátsággal:
Ágoston András
A magyarországi magyarokhoz
Tisztelt Nemzettársaim, nyelvbéli testvéreim!
Szüleim még magyar állampolgárok voltak, akik nem hagyták el szülőföldjüket, és nem mondtak le magyar állampolgárságukról, hanem a határt vonták el fejük felett és megfosztották őket a magyar állampolgárságtól. Nagyon sok délvidéki apja vagy nagyapja az első vagy második világháborúban vérét ontotta, életét áldozta hazájáért, Magyarországért. És ezek utódai nem érdemlik meg a magyar állampolgárságot?
A rokoni, baráti és ismerőseim körében senki sem akarja itt hagyni szülőföldjét, nem akarja elfoglalni mások munkahelyét az anyaországban! Nem akarja a magyar egészségügyet és nyugdíjalapot terhelni! Ezért tisztelettel kérem, hogy december 5-én IGENNEL szavazzon!
Üdvözlettel:
Ribár Béla, akadémikus
Kedves Magyar Honfitársaink!
November utolsó reggelére nyilvánvalóvá vált, hogy hiába várunk tovább arra, hogy a kettős állampolgárság kérdésében a kormányzó pártokban akár egyetlen tisztességes politikus akadjon, aki a népszavazás ügyében önálló véleményt nyilvánít, és bátran felemeli a szavát a Kormány alkotmányellenes propagandája ellen és az igen szavazatok érdekében.
A nemzetért felelősséget érző állampolgárokként arra kérünk Benneteket, hogy az ország jövője tekintetében sorsdöntő népszavazás előtti utolsó napokban menjetek az utcákra és győzzétek meg a még határozatlan, önmagukkal vívódó, de becsületes, baloldali érzelmű honfitársainkat és a már oly sokszor megtévesztett nyugdíjas polgártársainkat.
Kopogtassatok be a szomszédos házakba és beszélgessetek a szomszédokkal, akikhez talán csak a kormányzó pártok szolgálatában álló médiák egyoldalúan megtévesztő, hamis állításai jutottak el, de nem érték el őket a határainkon túl 84 éve erre a napra váró magyar emberek szolidaritást kérő szavai. A nemzet javára tett cselekedeteiteket a történelem igazolni fogja!
Isten áldjon és segítsen Benneteket és Magyarországot!
Üdvözlettel:
Éhn József, "Friss Szelek" polgári kör
Budaörs
Elszakítva
1944 októberében az oroszok kilőtték a Törökkanizsáról menekülő emberekkel a kompot. Menekült, aki tudott. Magyarkanizsáról a légvédelmi megfigyelő őrsről – ahol Édesapám parancsnok volt – megszólalt a telefon: ’’Megyünk, Isten veletek’’.
Estére megérkeztek az oroszok. Vége volt egy három éves álomnak, amikor 20 év után 1941-ben a Délvidék visszatért.
Édesapám az őrssel a Járáson keresztül kocsikon Szabadkára vonult vissza a Légvédelmi megfigyelő őrssel, majd Zomborba, és onnan Budapest felé, ahogy a front haladt. Ausztriában érte a háború vége, onnan Szegedre ment vissza. Végre meg kaptuk az életjelet, és még nagyobb kéréssel mondtuk az esti imánk után: ’’Édes Jézuskám segítsd haza Apukát’’.
Édesanyám 31 évesen ottmaradt három fiával, és anyósával kenyérkereső nélkül.
A határ újra ’’feléledt’’ mégpedig halált osztogatva azokra, akik átjártak rajta csereberélni. Az öcsém nem is ismerte az apját, alig két éves volt akkor.
Sok család szakadt szét, még a diákok sem mehettek haza, akik Szegeden iskolába jártak, valóságos vasfüggöny lett a határ. Nem is volt tanácsos, mert ha a határon sikeresen átjutottak, a rendőrség könnyen talált okot a letartóztatásra.
Tiszta időben a templomtoronyból lehetett látni a szegedi fogadalmi templom tornyát. A szomszédunk önkéntes tűzoltó volt, és aratás idején szolgálatot teljesített a templomtoronyban. Örömmel csatlakoztam a feleségéhez, aki ebédet vitt, és láthattam Szegedet a kiemelkedő tornyaival. Ott van Édesapám, onnan írja a leveleit, onnan segít bennünket: pénzt ad az ott ragadt diáknak, nekünk meg ideadja az anyja az ellenértéket.
A karácsonyfát nem bontottuk le húsvétig, hogy: lássa apátok. Az 1944-ben eltett befőtteket meghagyta Édesanyám, hogy majd együtt bontjuk fel, ha haza jön apátok. Így telt el tizenegy esztendő, mikor végre Édesanyám az öcsémmel kapott útlevelet.
Horgosig, a határig ment a vonat egyetlen kocsival. Onnan gyalog mentünk a határra. A sorompók leeresztve, a másik oldalon a magyar sorompónál ott várt Édesapám. Nem mehettünk a ’’senki földjére’’ a két sorompó közé egy ölelésre. Édesanyám az öcsémmel gyalog tette meg az utat, a távolság akkora volt, hogy nem ismerhettük meg egymást.
A Peti tegye föl a kezét! Feltettem. A Ferkó tegye föl a kezét. Újabb nyolc esztendőnek kellett elmúlni, amíg, mint vállalatvezető, nagy protekcióval útlevelet kaptam a családomnak, és akkor még csak egy fiammal, nejemmel meglátogathattuk Édesapámat, és a rokonságot.
Tudom biztosan, hogy nem egyedüli eset, nem is azért írtam le, hogy személyes dolgaimmal untassam az olvasót. Azért írtam le, hogy a szerencsések, akik Magyarországon maradtak Trianon után, ma egy igennel megakadályozhassák, hogy hasonló elszakadások ne ismétlődjenek meg. Próbálják átélni, megérteni, hogy mit jelent a rokonokat nem ismerni, mert születtek, és haltak meg a hosszú elszakítottság idején. Akik Magyarországon élnek, meg sem értik, hogy mit jelentett látni mindenhol a magyar feliratokat, a szobrokat, a magyar épületeket. Olvasni a szegedi Fogadalmi templom tornyába építve a fehér márványba vésett feliratot ’’És nem lehet igaz, hogy ennyi szív hiába onta vért’’
December 5-én a nemzet erre is válaszol. Ne hagyjátok szétszóródni véreinket, szavazzatok IGENNEL. Köszönjük.
Vinczer S. Péter
Tisztelt Gyurcsány Ferenc, Miniszterelnök Úr!
Kérdéseim a következők:
Erre gondolok miközben Vörösmarty sorait idézem:
„... a föld, melyen annyiszor
Apáink vére folyt;...
...S elhullanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt....
...Az nem lehet, hogy annyi szív
hiába onta vért,...”.
Vagy igen?
Erre a pontos válasz: egy jobb élet reményében. Majd ha Magyarország is eléri azt a gazdasági szintet, amit a nyugati országok akkor beszélhetünk tömeges bevándorlásról. Mivel Magyarország nem cél ország nincs mitől félni. Aki menni készül, az úgy is megtalálja annak módját.
Lehet, hogy egy pár év múlva már senki sem fog folyamodni kettős állampolgárságért vagy autonómiáért. A fiatalok elmennek vagy asszimilálódnak, az öregek elhalnak.
Ez egy történelmi pillanat, mert még egy rossz politikai döntés és akkor Trianon nem csak elveszett, hanem meg is halt.
Palics, 2004. december 1.
Tisztelettel: Kóspál Etelka
Tisztelt Ágoston úr!
Csak egyik részletkérdésre hívnám fel a figyelmét, bár feltételezem, hogy ez az információ a tarsolyában van:
Senki sem beszél a magyar, de a délvidéki médiákban sem arról, hogy Vajdaságban a román, szlovák és horvát kisebbségnek lehet, s van anyaországi állampolgársága, útlevele. A herkócai események után rövidesen kezdték a vajdasági horvátok, /még Milosevity alatt/ megkapni a kettős állampolgárságot és ez is nagymértékben hozzájárult akkortájt a kitelepülésük lefékezéséhez, hiszen az akkori szerb hatalom is tudta, hogy a kettős állampolgárral nem lehet ugyanúgy bánni, mint aki csak Szerbia állampolgára, ezért alábbhagyott az üldözésükkel.
Sok sikert, türelmet kívánok a TV-vitához. Tisztelettel:
Bicskei Zoltán
Magyarkanizsa, 2004. XII. 1.
AZ ELLENZÉKIEK ÉS A MAGYAROK HÁTTÉRBE SZORÍTÁSA
( A VMDP TEMERINI SZERVEZETÉNEK KÖZLEMÉNYE)
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt Körzeti Szervezete tiltakozik az ellenzékiek és a magyarok háttérbe szorítása ellen a különböző községi igazgatóbizottságokban és tanácsadó szervekben. A Szerb Radikális Párt és szövetségesei nemcsak a nemzetek közötti együttélés alapvető normáit, de saját korábbi ígéreteiket is semmibe vették és megcsúfolták a községi káderbizottság november 29-ei ülésén, ugyanis szavazógépezetük az összesen 108 elosztható hely közül mindössze tizenöt betöltésére javasolt magyar nemzetiségű jelöltet, nyolcat a VMDP, ötöt a VMSZ, kettőt pedig a hatalmi oldalt támogató FKL-s vezetésű szerb tőkés érdekcsoport képviseletében. A megszerzett mandátumok alapján a két magyar pártot összesen 29-30 tisztség illette volna meg. De még ettől is jelentősebb politikai kár érte az ellenzékből tevékenykedő szerb politikai erőket, bár ennek részben ők maguk is okozói, ugyanis a demokraták korábban meggondolatlanul kijelentették, nem kívánnak részt venni a bizottságok munkájában.
A vállalati és helyi közösségi ellenőrzőbizottságokban még rosszabb a helyzet. A lehetséges harminc hely közül mindössze egyet fog magyar betölteni, ha a káderbizottság javaslatát a községi képviselő-testület csütörtöki ülésén megszavazza, amiben az erőviszonyok alapján aligha kételkedhetünk.
De a jelek szerint folytatódik a helyi közösségek háttérbe szorításának gyakorlata is. Nem fogadták el -- ahogyan hatalmuk teljében korábban a szocialisták sem -- a VMDP javaslatát, hogy a községi kommunális vállalat igazgatóbizottágába a helyi közösségek is delegáljanak tagokat. Közismert, hogy a községi kommunális közvállalatnak formálisan ugyan a községi képviselő-testület az alapítója, ténylegesen azonban e vállalat vagyonát a helyi közösségek (közülük is mindenekelőtt az Első Helyi Közösség) eszközeinek elidegenítésével teremtették meg. A község csupán szimbolikus összeget, összesen ötezer dinárt adott be a közösbe, de a közvállalat megalapítása után azt is igen gyorsan visszakérte és -kapta. A VMDP javaslatát egyébként dicséretes módon nemcsak a VMSZ bizottsági tagja, de két radikális is támogatta, ez azonban nem bizonyult elégségesek a hét ellenszavazattal szemben. A vita e kérdésben is a december 2-ai képviselő-testületi ülésen folytatódik.
Csorba Béla, a VMDP körzeti elnöke
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!