|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. december 6.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Huzsvár László, katolikus püspök:
A Születés Ünnepének ihletettsége mellé mi, délvidéki magyar katolikusok, remegésteli izgalommal várjuk karácsonyfánk alá anyaországi testvéreink ajándékát.
E sorok írásakor még nem sejthetem a december első napjaiban sorra kerülő népszavazás kimenetelét.
Karácsonyunk annyira várt örömébe ürömöt köphet-e bele Lucifer, a hazugság atyja? Nagyapáink, apáink és a mi magunk közel nyolc évtizede tartó kínlódása után vajon szívükre ölelnek-e bennünket anyaországi testvéreink?
Édes anyanyelvünkön csendülnek fel idén Szenteste is karácsonyi énekeink, de vajon örömkönnyek lesznek-e szemünkben, vagy a keserűség esője hullik majd belőlük? Kitagadottaknak érezhetjük-e majd magunkat, miközben görcsösen ragaszkodunk megmaradásunkért: Krisztus-hívőnek, magyarnak, embernek és testvérének, azoknak, akik megkérdőjelezik, hogy minket országhatáron kívül rekedteket magyarul tanított imádkozni édesanyánk?
Gregor József, operaénekes:
Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy francia, német, avagy olasz állampolgár „nem” szavazatra buzdítsa a honfitársait.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény, 2004. december 5.
Kicsi a győzelem, de fontos
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt sajnálja, hogy a magyarországi ügydöntő népszavazáson nem sikerült döntésre vinni a kettős állampolgárság ügyét. Ugyanakkor úgy véli, hogy jóllehet maga a népszavazás nem hozott eredményt, a kettős állampolgárságot igenlő szavazók kicsi de fontos győzelmet arattak.
A kormány és a kormánypártok ellenpropagandája hatott, de a „nem” szavazatok viszonylag nagy számához hozzájárult Magyarország és a magyar állampolgárok többségének romló anyagi helyzete is. Ez az oka annak, hogy a VMDP, de nagy biztonsággal állítható, hogy a vajdasági magyarság sem tekinti a szavazás eredménytelenségét végleges vereségnek. És elismeréssel adózik annak a több, mint háromszázötven ezer magyar szavazópolgárnak, akik aláírásukkal támogatták a Magyarok Világszövetségének kezdeményezését.
Nincs megállás, a politikai küzdelmet tovább kell folytatni, s biztató, hogy ezt így gondolják a határon túli politikai szervezetek is.
A magyar politikai elitnek most el kell döntenie, mit szándékozik tenni a határon túli magyarok közösségeivel.
A népszavazással kapcsolatos vitákban két lehetséges megoldás körvonalazódik.
Az egyik a határmódosítás nélküli nemzeti integráció visszafordíthatatlan folyamatának a továbbvitele. Ebben a folyamatban a kettős állampolgárság, a vajdasági magyarok esetében a magyar (perszonális) autonómia, valamint a részarányos képviselet a helyi többségi parlamentekben alapvetően fontos elemek.
A másik megoldás, a magyarországi gazdasági és üzleti körök „mazsolázzanak”. Úgy, hogy kiválogatják kire, és milyen mennyiségben van szükségük a határon túli magyarok közül, s azoknak a bevándorlását megkönnyítik. A többi határon túli magyar várhatja a magyarországi segélyeket.
Az első megoldás a nemzet felemelkedéséhez, a második lassú (vagy éppen gyors) sorvadásához vezet.
A VMDP az első megoldás mellett száll síkra, mert az a célja, hogy minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.
A nemzet egységesítésének és felemelésének kérdése – ha már előbb nem születik jó megoldás – várhatóan fontos témája lesz a 2006-os választások előtti kampánynak is.
A miértről Hamvas Béla tud a legtöbbet:
“Ha a belek elkezdenének gondolkodni, és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkodásának felülkerekedése volt: előtérbe került minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, javak, étel. (…) A tömeg gondolkodásának jelszava: nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét, fel kellene, hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott meg, s ami a lénye ellen van. Mint ahogy a lemerült szellemi ember ma sem egyéb, mint színtiszta lázadás. A lázadó agyvelő épp oly gonosz, mint a gondolkodó bél.” (Láthatatlan történet)
Szalma József, akadémikus a referendumról:
Lesújtó eredmény
- A népszavazás eredménye sajnos negatív a kettős állampolgárság ügyében. Abban a tekintetben, hogy a választók szükséges ügydöntő igenje nem született meg. Azoknak többsége, akik leadták a voksukat, mégis az igenre szavaztak.
A "nem" azonban annyiban "győzött", olyan értelemben, hogy a népszavazás az "igen" tekintetében nem mutatott kellő számú szavazatot. Nem is jelent "nemet", de nem is jelent igent. Egymillió háromszázezer "igen" volt, a kettős állampolgársághoz szükséges kétmillió hétezerhez képest.
Biztató, hogy a "nemek" száma kisebb volt az "igenlők" lélekszámához képest.
A vajdasági magyarság számára és gondolom, a többi határon túli magyarság számára is ez az eredmény lesújtó. Azok számára, akik a magyar állampolgárságot morális és jogi kapcsolat szemszögéből szemlélik.
A vajdasági magyarság áll a legsúlyosabb helyzetben. Abban a tekintetben, hogy "feje fölött" dúltak a több mint tíz éve dúló balkáni háborúk. Amiért a délvidéki magyarok nem hibáztathatók.
Meg vagyok győződve, hogy a vajdasági magyarok politikuma és civiltársadalma és választói közössége mindent megtett annak érdekében, ami lehetőségében állt, hogy Szerbiát és a térséget a békére, a türelmességre és a másság tiszteletben tartására intse és ellenzékben volt a türelmetlenség irányában. Ezért nem volt indokolt az irányában is alkalmazott vízumkorlátozás.
A megélhetés nagyon fontos.
Fontos azonban a szolidaritás is.
Tévedtem volna-e, amikor javasoltam a Vajdasági Magyar Szakértői Bizottság oldaláról, hogy a kettős állampolgárság szabályozását magyar törvénnyel kell megalkotni. És csak ott, ahol elengedhetetlenül szükséges, a kárpátaljai magyarság irányában (akiknek országa nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét) kellene a bilaterális egyezmény esteleges útját követni.
Románia jelenlegi megítélés szerint, 2007-ben EU-s tagország lesz, annak ellenére, hogy a moldáviai és más románoknak tömegesen megadta az állampolgárságot. A szociálliberális kormányzat nem emelt kifogást. Rendben van, hogy miért. Ám Románia még a Magyar Igazolványt is meg akarta takarítani, és kifogást emelt. Ezt tudjuk, határon túl és határon belül. Nemkülönben Szlovákia és kezdetben Szerbia egyik oldala is, de az akkori kormányzat mégis elfogadta. Azt is tudjuk, hogy magyar, akkori ellenzéki, mostani kormányoldal arra törekedett, hogy semlegesítsen, olyan értelemben, hogy nem kell a kedvezménytörvény, mégpedig nemcsak a magyar Országgyűlésben, hanem határon túl is, a szomszédos országok egyes akkori kormányzati oldalánál.
Az a véleményem, hogy történtek tévedések, abból következően, hogy nem volt sem a magyarigazolványok, sem a státusz törvény tekintetében. Mert kellett volna a konszenzus, ami hiányzott. Ha hiányzott, mit tehetünk, de az ellenkampány talán nem voltak korrektek. Enyhén szólva.
A konszenzus hiányának mindannyiszor a határon túli magyarság és nem utolsó sorban a vajdasági magyarság itta meg a levét. Számunkra az jutott osztályrészül, hogy sorskérdéseinkben gyakran egyedül voltunk.
Ne haragudjanak a politikusok: nehéz a feladatvállalásuk, de rajtuk kívül vannak: a népünk mindennnapjait, az oktatást, a kultúrát, stb. fennállását biztosító szakmai, tudományos civiltársadalmunk.
Lehet, hogy a MÁÉRT mindent elmond, de lehet, hogy nem.
Az oktatás nem várathat magára
a következő "kedvezményes időszakra", annak "mennie" kell.
A probléma abban van, hogy minden anyaországi választás után, a gyakorlatban, újra kezdődik a határon túli civiltársadalmi problematika, minden másként van, ahogyan előbb. Ez részben érthető, mert e területeken nagy problémák vannak és az új helyzetek, melyek nem tőlünk függnek, felxibilitást igényelnek. Vannak azonban olyan kormányzati módosulások is, amelyek nem mutatnak szükséges kontinuitást. Ily módon a kiszámíthatóság, ami egyébként a normális élet eleme, sérül.
Azt vagyok szabad mondani, hogy a politikum mellet, mely irányvételt jelent, nagyon nagy szerepe van a szakértelemnek. Nem lehet mindent átpolitizálni, úgy, hogy az óvónő azért is ideges, mert nincs megélhetése és azért is, mert napról napra változnak a "körülmények".
Másrészt az itteni politikumnak is át kell értékelnie, hogyan és miként. Sajnos szétestünk ebben a tekintetben. Nem lehet az, hogy csak egy kérdésre összpontosítsunk. A problémák nemcsak egy síkon jelennek meg. Vannak "kruciális" kérdések és napi kérdések.
Szóval, hosszú téma.
Nekünk nincs releváns önkormányzatunk
A magyarországi szavazók eldöntötték hogyan tovább. Nekünk nincs releváns országos önkormányzatunk. Intézményi hátterünk a civiltársadalomban mindenkori kormányfüggő. A Magyarságkutató Tudományos Társaság akkreditált (három doktorral), a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság több mint száz tudományos doktorátussal rendelkező tagjával, "nem akkreditált". Hogy is van ez? A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság nem egysíkú.
A magyar szociálliberális politikum azt rótta fel, hogy mi vajdasági magyarok nem vagyunk "egységben", szemben másokkal, akik, lám, példát mutatóan egységben vannak. Ezzel szemben, ugyanezen politikum keresztbe tesz, amikor nemzetstratégiai szempontból elfogadható közösségi dolgokban "egyezségre" jutunk. No, most, a politikumhoz értő, de különösen "nem értő" számára is, feltevődik a kérdés, hogyan lehet ebben zöldágra vergődni. Semmiféle kiszámíthatóság nincs. Csupán a hívek számítanak, a gondolkodók nemigen. Az azonban tény, hogy vannak gondolkodók, igen nagy lélekszámban, nemcsak a hívek körében. (Nem a hívőkről van szó.)
Ribár Béla akadémikus a referendumról:
Lelkükön szárad!
Tisztelt Nemzettársaim! Köszönet mindazoknak, akik IGEN-nel szavaztak. Szomorú vagyok, hogy most az "anyaország" uralkodó pártjai mondták ki ránk az újabb átkos Trianont. Lelkükön száradjon! Szívmelengető volt részemre, amikor a néhai Antal József kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Ekkor ébredtem rá, hogy van anyaországom. A tegnapi szavazás után újra hazátlannak érzem magamat, mert a szülőföldemen, itt a Délvidéken vernek bennünket, az anyaországnak pedig nem kellünk! Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván
Újvidék, 2004. december 6.
Czakó Gábor:
Rémszavazás
Rezesorrú Drámaíró kerülte a tömény italokat, de ezúttal bőven zúdított mentateájába Márton úr derék birspálinkájából. A helyzet ugyanis komolyra fordult.
– Képzeljétek, barátaim, a kettős állampolgárságról szóló december 5-i népszavazással kapcsolatban pár soros köremillel fordultam számítógépem levelezési listájához. – Föltette szemüvegét és olvasni kezdett: – Ünnepre készülünk, az elszakított magyarok visszafogadásának ünnepére. Ha egyetértesz vele, házadra, otthonodra, járművedre, tűzzél nemzeti színeket! Kérd meg erre barátaidat, szomszédaidat! Szeretettel: aláírás.
– Ó, hogy maga milyen gyöngéd kortes tud lenni – nevetett Szépasszony.
Rezesorrú Drámaíró folytatta.
– Hamarosan jött néhány válasz, köztük ez: „De ugye, ha nem értek vele egyet, még nem fogtok a Dunába lőni?”
Szépasszony ajkáról lefagyott a mosoly, a fűtéscsövekben megállt a melegvíz, a csészében kettévált a tea és a szesz.
A lélek mérnöke folytatta.
– Némi gondolkodás után ezt válaszoltam az illetőnek: „Sőt, még azt sem tételezem föl rólad, hogy te akarsz a Dunába lőni engem, amiért jót akarok tenni.” Kisvártatva jött a válasz: „Á dehogy! Én az erőszak ellen vagyok, csak kérdeztem egy gyengét. További szép napot!”
– Kösz, megvan – sóhajtá Szépasszony.