Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 99. szám

2004. december 10.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogsza-bályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

Figyelem!

A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:

                             www.vajdasagma.info           www.hufo.info

 

 

ZRÍNYI MEG NEM ÍRT ÉNEKE

                       

                         Ne kíméld, ó sors, bárgyuló hazámat,

             Krokodilkönnyek közt nyög feléd!

             Bár kánya, kígyó, féreg egyre támad,

             Nem az, mi rágja kebelét.

             Ám szórjon hamut percenként fejére,

             Régóta más keblü már e nép:

             Szabadság? -- Nem. Irigység vezére,

             Azt lesi, hogy tömje belét.

 

                      Mindig másokra vár, hogy érte vívni fognak?

              Tán nem is volt véres pesti út...

              Harmadnap beállt Kádárhoz tapsolónak,

              Hogy seggenpuszilja Haynaut.

              Ne kíméld, ó sors, bárgyuló hazámat,

              Ne kínálj felmentést neki,

              Elvész, ki bamba, míg álnokság támad,

              S önfia lesz, ki sírba teszi.

 

Budán, 8-dik december

                                                Csorba Béla

 

 

Ágoston András:

Mi van veletek?

Ezt a kérdést szegezte a mellemnek a minap az egyik belgrádi, jól megfizetett kisebbségi ügyekkel is foglalkozó liberális civil szervezet elnöke. Ő, aki már Milosevic alatt is egy éves, korlátlan számú beutazást engedélyező EU-vízummal rendelkezett, értetlenül áll a sikertelen referendum ténye előtt. Csak nézi, mit művelünk mi magyarok. Saját magunkkal. Szerinte „csendesebben” kellett volna ezt elintézni.  

 

Valóban, mi van velünk?

Nézzük előbb időrendben.

A külhoni állampolgárságról először a Magyarok Világszövetsége kezdett beszélni 1996 végén, később Erdélyben is voltak, akik fontosnak tartották volna bevezetését.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a kettős állampolgárságot már megalakulásakor, 1997 februárjában felvette programcéljai közé, s legitim módon, azóta is fenntartja a politikai színtéren.

Mivel magyarázható, hogy a személyi elvű kisebbségi önkormányzat, később a magyar (perszonális) autonómia már a kezdet kezdetén, 1991-ben megjelenik a történelmi VMDK, majd a VMDP követelései között, a kettős állampolgárság igénye, viszont csak később jelentkezik?

A Vajdaságban ennek két oka is lehetett.

Az egyik az autonómiakövetelések letörésére irányuló budapesti intézkedések, a másik a kétpólusúvá vált kisebbségi elit helyi hatalomhoz simuló szárnyának a nemzeti integrációt veszélyeztető tevékenysége.

Az autonómiakövetelés, a magyar autonómia, a kisebbségi közösségen belüli vertikális szerveződés iránti, a szocializmusban szigorúan tiltott igény megjelenése egyszerre jelentette az egypártrendszerből való szabadulás örömét és a nemzeti (kisebbségi) önszerveződés demokratikus távlatainak felismerését. Ebben az időben mozaikként fogtuk fel a Kárpát-medencében élő magyar közösségeket.

 

Szorosabbra fűzni a szálakat

El kellett telni néhány nehéz háborús évnek ahhoz, hogy a történelmi VMDK-ban levonjuk a tanulságot: a Magyarország és a határon túli kisebbségeinek lehető legszorosabb kapcsolata nélkül, nem lesz autonómia. Ez a felismerés vezetett el bennünket a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának a gondolatához. Ezt az elképzelést 1994 júniusában a Horn-kormány programjának véleményezésekor foglaltuk dokumentumba.  Akkor úgy gondoltuk, hogy a kormányprogramba foglalt ígéret az EU-konform autonómiatörekvések támogatása valósággá válik. Hisz – mi úgy gondoltuk – a kisebbségi autonómiák létrejötte nemzeti érdek.

Gyorsan kiderült, hogy az autonómiatörekvések tényleges támogatása Budapest részéről elmarad. Sőt, vélhetően az EU-csatlakozás folyamatainak védelmében, a háttérben kemény küzdelem indult meg azok letörésére. A behelyettesítés is megtörtént. Megkezdődött a kormányzati felelősségvállalás és a parlamenti képviselet abszolutizálása. A következmény: az autonómiakövetelők és kormányzati felelősségvállalók közötti küzdelemben kétpólusúvá vált a vajdasági magyar politikai elit. S a Budapestről meg Belgrádból is támogatott utóbbiak egyre távolodtak Budapesttől, s a magyar nemzet egészétől.

 

A kettős állampolgárság: nemzeti cél és eszköz

A nemzeti oldal arra számított, hogy Magyarország EU-csatlakozása előbb-utóbb megtörténik, s akkor végre a magyar kormány szabadon és önállóan dönthet a nemzeti felemelkedés kérdéseiről. Hogy differenciált megközelítéssel ugyan, felelősséggel, de a kezébe veszi a határon túli kisebbségi közösségeket. A kettős állampolgárságra vonatkozó kérés reakció volt a politikai elit helyi hatalomhoz dörgölőző szárnyának a kormányzati felelősségvállalást dicsőítő üres propagandájára. S az anyagi alapú behódolására. Releváns politikai célkitűzéssé a kettős állampolgárságra vonatkozó igény azért válhatott, mert a vajdasági magyarok megérezték: határmódosítás nélkül is van esély a magyar nemzet egészének felemelkedésére.

A magyarországi politikai elit részéről tapasztalható hideg fogadtatás – az egy Orbán Viktort kivéve – két okkal magyarázható.  

A kettős állampolgárság egyik lehetséges eszköz amely – az egész nemzet erőforrásainak racionális kihasználására épülő stratégia kidolgozásával – hozzájárulhat az EU-tag Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtéséhez. Vannak azonban – Fodor Gábor például – akik ezt a célt a „mazsolázás” eszközével is elérhetőnek vélik. A „mazsolázás” lényege, hogy Magyarország nem mindenkinek, hanem csak azoknak teszi lehetővé a kettős állampolgárságot, akikre a köztársaság gazdasági fejlődése szempontjából közvetlenül szükség van.

Mi tagadás, gazdasági szempontból ez is lehet hatékony eszköz. Csupán egy hátránya van. Az, hogy rombolja, leépíti magát a nemzetet.

 

Az MVSZ és a kettős állampolgárság

Miközben Magyarország EU-csatlakozása után a magyar politikai elit nem tudott, vagy nem igyekezett konszenzust kialakítani a legfontosabb kérdés, az ország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtése és a nemzet 21. századra szóló stratégiája ügyében, a Magyarok Világszövetsége lépett. A tény, hogy felszólítására több mint háromszázötven ezer ember nevével és aláírásával vállalta a kettős állampolgárságot, s a referendumon a nemzet felemelkedésére szavazott a magyarországi választótestület jelentős része, arra utal, hogy nincs minden veszve.

December 5-e után semmi sem olyan, mint azelőtt volt. A felkorbácsolt indulatok előbb utóbb elcsitulnak, de az alapvető kérdés a maga drámai formájában feleletre vár. A magyarországi politikai elitnek el kell döntenie, mi a szándéka a szomszédos országokban élő kisebbségeivel?

Sok ága-boga van ennek, ami indokolhatja, miért nem született döntés eddig, de most valóban helyzet van. S ezt mi magyarok a Magyarok Világszövetségének köszönhetjük. A magyarországi politikai elit megszólítatott.

Mazsolázni akar, vagy felemelni a nemzet egészét? Ez itt a kérdés! Alapvető érdekünk, hogy a nemzet fenntartása tárgyában végre döntés szülessen. Nem lehet, hogy a parlamenti pártokban nincs annyi fiatal politikus, aki saját ambícióit össze tudja, és össze is akarja kötni a nemzet felemelkedésével.

 

A magyarországi politikai elit méltatlan helyzete

A VMDP nem hisz, sohasem hitt azokban az érvekben, amelyek a kiszámíthatatlanságra, a bizonytalanságra hivatkozva szorgalmazták a kettős állampolgárság intézményének mellőzését. A nemzetközi gyakorlat jó útmutató: nem ment tönkre egy ország sem, amely az elmúlt években bevezette a kettős állampolgárságot. Egy korszerű államban minden migrációs probléma kezelhető. Ha valami kiszámíthatatlan, akkor az a kettős állampolgárságból eredő erkölcsi és anyagi haszon nagysága. Ami az új, demokratikus 14 milliós nemzetállam találékony, bátor nemzetközi megjelenítésével tovább növelhető.

Az EU-tag Magyarország még mindig túlkompenzálási kényszerrel küszködő politikai elitjét e stratégiai döntés halogatása háromszorosan is megalázó helyzetbe szorítja.

Szomorú látvány, amint a magyar parlamenti pártok versengnek a kétpólusú politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnyának kegyeiért.

Az egész nemzetre nézve megalázó, amikor a román politikai vezetők gúnyolódnak mondván: nem repülőgépről kell osztogatni a kettős állampolgárságot.

A sajnálatra leginkább méltó azonban a magyar diplomácia. Amikor egy Hollandia nagykövete – netán attól tartva, hogy Magyarország az állampolgárainak számát tekintve az EU-ban túl közel kerül hozzá – veszi magának a bátorságot, hogy burkolt fenyegetéssel nyilatkozzon a magyarországi referendum eredményeiről, ez már az a határ, amikor fel kell tenni a kérdést, felébred-e végre a magyarországi politikai elit? Meddig tűri ezt a lehetetlen helyzetet?

Mielőtt valaki felfortyan: feddjük őket, mert nekünk is fáj, a miénkért aggódunk.

Álljon már fel végre a magyarországi politikai elit. Úgy ahogy azt Orbán Viktor néhány esetben már megtette. Vagy végleg kicsik akarunk maradni?

Jó-e az, ha egy magyar diplomata a referendum után hajnali háromkor, a Kossuth Rádióban krokodilkönnyeket hullatva azzal „vigasztalja” a magyarokat, hogy bizony, bizony volt ez másként is. Mint amikor a múlt század nyolcvanas éveiben a vajdasági magyarságnak „két irányban érvényes útlevél” lapult a zsebében.  Ez így igaz. De ez még nem ok arra, hogy a 21. században mi magyarok keresztényi alázattal ne tegyünk meg mindent felemelkedésünkért, a trianoni trauma meghaladásáért.

 

Ki viszi a prímet?

Vagy itt van a legújabb eset. Kasza József, továbbra is előre menekülve, szóra sem méltatva, hogy előzőleg már egyeztetett a magyar miniszterelnökkel, a saját politikai hasznát nézi, s látszólag felülemelkedve egész magyarországi politikai eliten, bejelenti a földgolyóbis valamennyi „legitim” magyar képviselőjének összejövetelét.

A média számára elhatárolódik a magyar kormány eddigi javaslataitól, s valami titokzatos platformról beszél amelyek – ezt csak sejtjük – szintén nem válthatják ki a kettős állampolgárságot. Miért hallgatná el különben, ő és a VMSZ napilapja a Magyar Szó is a tényt, hogy a vajdasági magyar politikai elitnek már van egyeztetett álláspontja a kettős állampolgárságról.

Szembemenve a Fidesz javaslatával, hogy a határon túliak már születése folyamatában véleményezhessék a Petrétei-tervet, Kasza a referendum utáni helyzet megvitatására invitálja a földkerekség magyar szervezeteinek képviselőit. Kezdeményezőként valamiféle közös platform elfogadását javasolja, amelyet a meghívottak annak rendje-módja szerint nem kaptak meg a meghívóval együtt, de amit az egybegyűlteknek láttamozni kellene? Nem Petrétei miniszter úr platformját magasztalja jó előre Kasza József?

A VMDP nem akar jónak elrontója lenni. Támogatni fogja a platformot. Feltéve, ha az tartalmazza a MÁÉRT-on kialakult közös álláspontot a kettős állampolgárság szükségességéről. S a vajdasági magyar pártok közös állásfoglalását. Ami szerint „az igényünk a magyar állampolgárság könnyített megszerzése minden vajdasági magyar számára, egyéni kérelem alapján, de bizonyos jelenleg fennálló korlátozások megszüntetése révén. Ennek érdekében a hatályos 1993. évi Magyar állampolgárságról szóló LV. törvény megfelelő módosítását javasoljuk. Kérelmünk lényege, hogy a törvényhozó  szüntesse meg az egyéves tartózkodási, megélhetési és lakás- feltételt”. Kell ennél több, ha jót akarunk kisebbségi közösségeinknek?

 

Az üzenet

Száz szónak is egy a vége: a referendum után a magyarországi politikai elit egésze számára megalázó helyzetet csak maga a magyarországi politikai elit rendezheti. A kettős állampolgárság megadásával.

Lesz-e hozzá ereje? Reméljük, hogy igen!

Erdélyi fiatal nemzettársunkkal együtt mondjuk a magyarországi szavazóinknak:

"Üzenem haza az 1 millió 503 ezer magyarországi önzetlen és jó magyar embernek: ne szégyenkezzetek, és ne keseregjetek! Legalább hárommilliónyi ugyanúgy érző, viharedzett, hu magyar áll mellettetek a Kárpátok karéjában."

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!